Endre László et al. (szerk.): Ezer év Pest vármegye földjén. Történeti képeskönyv Pest vármegye népe számára (Budapest, 1943)
sának ezt a mentességét több ízben megsértették, emiatt a város a budai basához fordult panaszával, aki a városnak ezt a kiváltságlevelet adja, amelyben mentesíti attól, hogy a dunai hajók vontatásához munkásokat állítson, 59. Az úgynevezett „Parasztvármegye“ szabályzata további ékes bizonysága annak, hogy Pest vármegye a tőle elvett területen a hódoltság idején is gondját viseli az ott élő magyarságnak. A „Parasztvármegyének“ a vármegye levéltárában fennmaradt szabályzata részletes utasításokat és rendszabályokat tartalmaz a hódoltsági területen élő nép köréből megalkotott szervezet kapitánya, hadnagyai, tizedesei számára. Különösen a szegény nép védelméről gondoskodik, hogy azt a kóborló rablók és az ú. n szegénylegények ne zaklathassák, fosztogathassák. A „Parasztvármegye“ áldásos működése részben meg is szüntette a hódoltsági területen elharapózott ilynemű kilengéseket. Maga a török is elismerte ennek áldásos tevékenységét és nem egy ízben megengedte, hogy a nép a vármegye akarata szerint felfegyverkezzék a maga védelmére. A szabályzat a vármegye levéltárában van s a közölt kép annak első lapjáról készült. A 60., 61., 62., 63., 64., 66., 70., 71. számú képek eredetijét a Magyar Nemzeti Múzeum metszeítára őrzi. 72. Sőtér Ferenc, a vármegye egyik legkiválóbb régi alispánja, Buda visszafoglalása után azon volt, hogy a hódoltság alól alig felszabadult vármegyét nyomorúságos állapotából kiemelje. Különösen sújtották a vármegyét a kivetett mértéktelen adók. A vármegye urai minden módot és eszközt felhasználnak, hogy a vármegyét a terhes adók fizetésétől mentesítsék. Sőtér alispánt felküldi a vármegye Bécsbe, hogy ott járjon közbe és eszközölje ki az udvarnál az adók elengedését vagy legalább is mérséklését. Sőtér Ferenc terjedelmes levélben számol be eljárásáról s annak sikertelenségéről. Ezt az érdekes oklevelet voltakép a legelső alispáni jelentésnek is tekinthetjük, amely részletes képét adja a töröktől megszabadult vármegye állapotának. A jelentés eredetijét a vármegye levéltára őrzi, s képünk a jelentés első lapját, a jelentés keltét és az alispán aláírását mutatja be. 75. A kuruc szabadságharc utolsó hónapjaiban kelt II. Rákóczi Ferencnek ez a kuruc Pest megyéhez intézett levele, amelyben a fejedelem a megye részéről felajánlott pénzbeli segedelem beszolgáltatása felől intézkedik. Az iratból azt is megállapíthatjuk, hogy kuruc Pest megyéhez 1710 júliusában a solti részek, Csepel szigete, Kecskemét vidéke és az északi váci részek tartoztak. A vármegye többi része a császáriak birtokában volt. Eredetije a vármegye levéltárának kuruckorszaki iratgyüjteményében. 76. Bottyán János kuruc generális a vármegye déli részeinek a Duna közelében levő lakosaihoz intézi ezt a levelét, amelyben felhívja őket, hogy a délről betörő rácok elől Földvárra meneküljenek, ahol a kuruchad oltalma alatt biztonságban lehetnek. Eredetijét a vármegye levéltára őrzi. 78. A kép eredetije a Magyar Nemzeti Múzeum metszettárában. 79. A török hódoltság alól való felszabadulás után Ráckeve a zentai győzőnek, Savoyai Jenő hercegnek tulajdonába jut, kinek első dolga, hogy új birtokán hatalmas méretű és díszes kiképzésű kastélyt építtessen. 1702-ben már hozzáfognak az építkezéshez, melynek vezetésére és a tervek elkészítésére a herceg a mantuai születésű, de Bécsben dolgozó hírneves fiatal mestert, Hillebrand Lukács Jánost hívta meg. Az építés mintegy tizenöt esztendeig tartott. 163
