Endre László et al. (szerk.): Ezer év Pest vármegye földjén. Történeti képeskönyv Pest vármegye népe számára (Budapest, 1943)
1. Szentendre: Kőhegy. Hazánk földje, s főképpen vármegyénk területe, ősidőktől fogva otthona volt az embernek. Már abban a korban, amelyet kőkorszaknak nevezünk, emberi élet volt ezen a vidéken. Vármegyénkben a pilisi hegyvidék őriz sok emléket az emberiségnek ebből a korszakból. A Pomázon, Pilisszántón, Solymáron, Békásmegyeren előkerült csiszolatlan és csiszolt balták, kőpengék és kőfűrészek, kezdetleges agyagedények mutatják, hogy ebben a korszakban is élt ember megyénk területén, s ez az emberfaj ismerte az állattenyésztést, földművelést. A művelődés fejlődésével az ember megismerte a rezet, majd ennek egy a használatra alkalmasabb ötvözetét, a bronzot. A bronzkorszaknak szintén számos emlékét találtuk vármegyénk területén. Különösen urnákat, kisebb-nagyobb edényeket, kardokat, tőröket, baltákat, dísztűket, fibulákat, fokosokat, kard védőket készítettek bronzból. Bronzkori emlékeink legnevezetesebb lelőhelye a vármegyében Tószeg, de szép leletek kerültek elő Áporkán, Cegléden, Császártöltésen, Solymáron és Pomázon is. 9