Szomorú István: A ceglédi református templomok története (Cegléd, 2001)

III. A Nagytemplom

A CEGLÉDI REFORMÁTUS TEMPLOMOK TÖRTÉNETE

utcai perselybe befolyt...............................................................................17 Ft

5%-os helybeli kölcsön........................................................................4.350 Ft

6%-os vidéken felvett kölcsön...........................................................2.000 Ft

városnál volt iskolai pénz.......................................................................700 Ft

szabó céh adománya...................................................................................67 Ft

a szűcs céh adománya.............................................................................100 Ft

szálfák árából visszatérítés.................................................................2.756 Ft

és....................................................... 603 Ft

más kisebb bevétellel együtt összes évi bevétel.......................29.374 Ft

összeg kiadás összege........................................................................28.984 Ft

Az első három esztendő számadásainak részletezése után Dobos János a következő megjegyzést írta:

Jegyzés az eddigi pénzkezelések mineműségére:

1. Az utcai perselyek keletkezéséről és mikori megszűnéséről nincs semmi adata a jegyzőkönyvben. 2. Templom kasszáról, generális pénztárról van említés a számadási könyvekben, azonban ennek keletkezéséről, miként kezeléséről nincs semmi adat vagy határozat.' Dezső János gondnok 20 nyugtájából annyi bizonyos, hogy ez a pénztár létezett, generális jegyzőkönyve volt, és hogy egyszerre több pénztárnok által kezeltetett. A generális protokolumot, amelyre Kapu Gábor számadásában hivatkozás történik, nem találtam meg. Nyomorúságos zűrzavar homályosítja a számadásokat. Sok ideig hevertek az első számadások Dezső János és Váróczi István idejéből vizsgálatlanul. 1837-38-ban kerülnek ezek elő, mikor már az adatok hitelességére oly nehéz volt visszaemlékezni, és így azokat kiigazítani. De ennek okai aligha voltak egészben az említett gondnokok.

Eddig tart Dobos János jegyzése. Kemény és szigorú szavak ezek, de a valóságnak hű tükrét jegyezték fel az utókor számára. Egy és negyed század múltával csak fejcsóváló hitetlenkedéssel olvassuk ezeket a sorokat, pedig az ügyintézésnek ez a primitívsége még nagyon jellemző volt arra a korra. Hiszen a gondnokok - az írásuk mutatja legjobban - írni olvasni alig tudó egyszerű gazdaemberek voltak, akik mindennapos egyéb teendőik mellett vezették az egyház számadásait, eszközölték a kifizetéseket, s bizony abban az időben még nem voltak olyan tökéletes segédkönyvek mint manapság, amikor könyveléstechnikai ismeretekkel rendelkező személyek vezetik a gondnoki hivatalt a gondnok mellett.

De vizsgáljuk tovább a számadásokat Dobos János feljegyzései nyomán:

A következő két esztendőről (1837-1838 első fele, vagyis május 1-ig) már három számadási könyvet is vezettek, de ezek a felülvizsgálatlan könyvek igen fogyatékosak voltak. Az egyik könyvben éppen annyi a bevétel mint a kiadás, de négy teljes hónapról nincs semmi bevétel bevezetve. A következő könyv még érdekesebb, mert itt másfél esztendő kiadása van bevezetve, s csak egy esztendő bevétele. A harmadik csonka esztendőről szóló könyvet az esperes felülvizsgálta, és azt kifogástalannak találta.-69 -