Szomorú István: A ceglédi református templomok története (Cegléd, 2001)
III. A Nagytemplom
A CEGLÉDI REFORMÁTUS TEMPLOMOK TÖRTÉNETE A NAGYTEMPLOM FELÉPÍTÉSÉNEK TÖRTÉNETE (1835-1871) Ezt mondja a Seregnek Ura: Menjetek fel a hegyekre és hordjatok fát és építsétek e házat, hogy gyönyörködjem benne és dicsőíttessem... S nagyobb lészen a második háznak dicsősége az elsőnél, azt mondja a Seregnek Ura, és e helyen adok békességet, azt mondja a Seregnek Ura. Aggeus próféta könyve (1:7-8, és 2:9) A nagytemplom története tulajdonképpen a kistemplom leégésének szomorú históriájával kezdődik. „E szerencsétlenség után - írja az egykorú krónika - az eklézsiái elöljáróság és közönség összegyülekezvén, könnyes szemekkel állva templomának hamvai felett - mert nem volt szív, ha semmi viszonyban is volt eklézsiához, mely az iszonyú romlás látására a közszerencsétlenségen kesergő híveknek részvétellel nem lett volna - számtalan sóhajtások között, tüstént az Isten házának újra, mégpedig a hívek számos voltához képest leendő építéséről gondoskodott.” Az egyház akkori lelkipásztorának, Nánási Szabó Károlynak, az egyház érdemes tanácsának: Farkas Mihály főkurátornak és a többi tanácsosnak, akik így következnek: Zengellér Mihály, Csizmadia Gergely, Csurgai Mihály, Gesztéli János, Reggel Mihály, Farkas Ferenc, Seress Dávid, Farkas Szabó János, Hörömpő János, Szűcs Mihály, Bán Gábor, Csizmadia Mihály, Kapu Sámuel városi jegyző, Varga Sándor eklézsiái jegyző, Dezső János alkurátor, Cseh István, Ecser János, Nagy Mihály, Tóth István, Orosz Sámuel és a híveknek is három nagy kérdés foglalkoztatta az új templom építésével kapcsolatban szívét és agyát. Az első kérdés annak- 53 -
