Szomorú István: A ceglédi református templomok története (Cegléd, 2001)
II. A kistemplom
A CEGLÉDI REFORMÁTUS TEMPLOMOK TÖRTÉNETE erejű vihar levágja a szomszéd udvarokra és a szomszédos tetőkre. Megmozdult a tömeg. Hirtelen és felhívás nélkül. Nem várta senki a mise végét, nem törődött senki a körmenettel. Igyekezett a tömeg kifelé a templomból. A templom körül emberek serege rohant az evangélikus pap háza felé. Ünneplő ruhában, kezükben vödrökkel, tűzcsapokkal, vizes bőrökkel és vizes pokrócokkal. A lobogó szél a fák zsenge hajtását tépte, és földre döntött egy zászlót a templom előtti téren, melyet fiatal lányok akartak vinni a körmenetben. Senki nem törődött vele. A katolikus templom ajtajáról a vastag virágfüzért földre dobta az orkán rettentő szárnycsapása, s a virágok sírva törtek össze a csizmák kemény dobbanása alatt. Az ég fényes volt, és úgy szikrázott, mint a frissen törült kristály. Az orkán felkapta a szikrákat, zsarátnokokat, s mire az evangélikus lelkész óljának eredményes oltásához foghattak volna, már két újabb ház égett. Pár perc telt el, s újabb öt ház szalmatetején csapott fel a füst, és kezdett lobogni az ítélet szörnyű lángja. Mikulás János háza is égett már. Ez a ház közvetlen szomszédja volt a református templomnak. Hiába volt minden. Az orkán erejű szélben, az izzó hőségben a mentési munkálatokat víz és megfelelő oltó eszközök hiányában alig lehetett folytatni. Volt aki sírt, volt aki átkozódott. A református lelkész vezetésével emberek százai igyekeztek a templomot elszigetelni. Ez nem sikerült. Alig telt el egy jó fél óra, a nagy hőségben áttüzesedtek a templom rézlemezei is, s egyszerre azt vették észre a földön tartózkodó hívek, hogy a templom is ég. De ekkor már füstölögve izzó, lobogó lángtenger volt az egész város. A templomtól egész a páskumokig egész utcasorok égtek. A kora délutáni órákban már több mint száz ház irtózatos pokla lobogott a böjti szél fékezhetetlen fújtatója alatt. Már nem is lehetett tudni, hogy a lángtengerben hányán égnek, hányán vesztik el vagyonukat, mindenüket. Még az ingóságokat és az állatokat sem lehetett menteni. Estefelé alább hagyott a szél, de ekkor már csak 126 ház üszkös zsarátnoka felett világított a hold hideg arca. A vizsgálat természetesen azonnal megindult, „az egykori kihallgatások alapján szinte kétségesen kívül meg lehetett állapítani, hogy a tüzet a városi lakossággal nem szimpatizáló, és a kapitányukat gyűlölő katonák okozták.” A város főbírája ekkor már harmadik esztendeje Túri József volt, a másodbíró Cseh István. A városi tizedesek május hónapban elfogtak egy ceglédi leányt, amint éjnek idején egy katonával beszélgetett. Itt tudunk kell azt, hogy nőszemélynek alkonyat után nem volt szabad az utcán járni. Az elfogott leányt a város akkori főbírája, Túri József 25 pálca büntetésre ítélte. Ez az ítélet igen szigorú, és nagyon megszégyenítő volt, mert a büntetést nyilvánosan, a piactéren, a lemeztelenített testre osztották. A katona kérte a főbírót, hogy ő majd elszenvedi a büntetést, de a törvény az törvény. Ebbe a főbíró nem egyezett bele, s így a leányon a nyilvános megcsapatást végrehajtották. A katona bosszút fogadott. Olyan nagy düh és elkeseredettség gyulladt fel benne, hogy a város felgyújtását határozta el.- 47 -
