Szomorú István: A ceglédi református templomok története (Cegléd, 2001)
II. A kistemplom
A CEGLÉDI REFORMÁTUS TEMPLOMOK TÖRTÉNETE Mayer Jakab nevű esztergomi kőművessel a templom megnagyobbításának és a torony magasabbra emelésének munkálataira. A falazási munkákat kubik-ölben adták ki, mégpedig minden fundamentumba rakott kubik-ölet 3,30 forinttal, a föld felszíne fölött pedig minden kubik-öl vakolással és meszeléssel együtt 5 forinttal számoltak. Ezen kívül a mesternek útiköltségképpen 20 forintot ígért és fizetett az egyház. Megjegyzi a krónika, hogy „napszámosokat a legények mellé magunk adunk”. A fal fundamentuma mindenütt 1 öl széles volt. A torony munkadíja már drágább volt, tekintettel arra, hogy itt állványon kellett dolgozni, azért ennek kubik-ölét 8 forintért készítette a vállalkozó. Megjegyzi a marticula, hogy a mesterrel órahelyet is készíttettek. A tetőszerkezetet sem tudták helybeli ácsok összeállítani. Szolnokról hozattak mestert és legényeket. Az ácsmester ugyancsak német ember volt, név szerint Achtleiter József. Itt már átalány egyezséget kötöttek, mégpedig úgy, hogy az egyház fizetett 540 forintot, és ennek fejében az ácsmester adta a szükséges faanyagot, a vasanyagot és szögeket. A torony famunkájáért 362 forint közösen kialkudott munkadíj fizettetett ki az egyház pénztárából. A torony tetejét rézzel fedték, mert úgy találták, hogy a réztető a legállandóbb és a legszebb. Ennek elkészítésével egy pesti rézmívessel egyeztek meg, aki ugyancsak német származású volt, bizonyos Schreiber Domonkos. A contraktus így szólt, hogy a rézmíves minden mázsa feldolgozott rézért kap 14 forintot, de a feldolgozásba bele kell érteni a „gombos csillagot”, mely a templom tornyát díszítette, továbbá az „ékességre való figurát is”. Szegeket magunk vertünk, mondja a matrikula, és a legényeknek kenyeret adtunk. A mester első íziben Resicabányáról hozott 22 métermázsa rezet, mázsánként 43 forint vételár mellett, tehát a szükséges rézanyag 946 forint összeget tett ki. De ez nem lett elég. Még újabb 5 mázsát kellett hozatni, ennek pedig mázsája 47 forintba került, s így összesen 235 forint értéket képviselt. De még ez a réz sem lett elég. Még a mesternek is kellett adni másfél mázsa rezet, amit 52 forintban számoltak el. 1792-ben Asztalos István és Asztalos Márton helybeli asztalos mesterekkel egyezséget köt az egyház, hogy a templomba szükséges székeket (padokat) elkésztik, úgyszintén a pádimentumot is, valamint a deszkamennyezetet. Ennek a deszkamennyezetnek az volt a nevezetessége, hogy egyszínűre be is volt festve. A székeket darabonként 1 forintért vállalták, de úgy, hogy az egyház adta a szükséges anyagot. 1792. szeptember 17-én már a toronyaranyozási szerződést is megkötik 260 forint összegben. A rövid szerződés nem tartalmazza azt, hogy ezért az összegért milyen munkát kell végezni, csak azt, hogy a munkát becsületesen „jó arannyal fogja aranyozni”. Az aranyozó mester magyarul nem tudhatott, mert a szerződést Orosz István gondnok - valószínűleg tolmács segítségével - németül foglalta meg.- 43 -
