Szomorú István: A ceglédi református templomok története (Cegléd, 2001)
II. A kistemplom
A CEGLÉDI REFORMÁTUS TEMPLOMOK TÖRTÉNETE II. A KISTEMPLOM Az első ősi templomot a reformátusok minden tiltakozása ellenére elvették a római katolikusok. A bizottság azonban a királyi rendeletnek megfelelően a templom elvételének hivatalos processusa után kijelölte az új templom helyét. „Az urak - mondja az egykorú feljegyzés - mindjárt felköltenek és addig semmit sem cselekedtenek, hanem elsőben minékünk a templomnak való helyet kimutatták, melynek hossza 25 öl, szélessége 14 öl a kerítéssel együtt.” A kijelölt helyet pontosan nem ismerjük. Azt tudjuk csak, hogy ez a templomhely - bár alacsony fekvésű volt bizonyos mértékben mégis megfelelt volna az építkezés céljaira. Am egy zavaró körülmény itt is lett volna, nevezetesen egy malom formájában, melytől „sok alkalmatlanságot kellett volna szenvednünk”. A bizottság által szóbelileg közölt királyi parancsolat csak fából és nyers vályogból (tehát nem égetett téglából) engedte a templom építését. A tanácsnak is és a híveknek is nagy fájdalmára volt ez, mert „nem ítéltük a templomot állandónak” ilyen gyenge anyagból építve, mert a kijelölt helyen a talaj „salétromos és mocsáros nedvességű” volt. Abban az időben országszerte a legnagyobb nehézségeket gördítettek a hivatalos hatóságok a protestánsok elé a templomépítést illetően is. 1740-ben az abonyiak is fatemplomot építettek. A fülöpszállásiaknak is fatemplomuk volt, s ez a fatemplom 1704-ben leégett, s új templomukat csak 1717-re tudták felépíteni. 1743-ban kőtornyot akartak építeni. Fel is építették kellő magasságig, de akkorra a torony elferdült, összedőlt és leszakította a templom nyugati részét is. Mivel engedély nélkül fogtak a füllöpszállásiak a templomépítéshez, Mária Terézia elrendelte a torony fundamentumának és a falaknak is a lerombolását és kiszedését. Hosszadalmas könyörgésre és instanciázásra engedélyezi csak később a királynő azt, hogy az oratóriumnak nevezett imaház alapjait szilárd anyagból építsék, de az oldalakat ugyancsak fából volt szabad nekik felépíteni. Mivel azonban fa a környéken egyáltalán nem volt található, „kegyesen megengedtetett nekik, hogy nyers vályogból építsék meg templomukat”. A dunavecseiek csak sövénytemplom építésére kaptak engedélyt. Ezt a templo- 29 -
