Szomorú István: A ceglédi református templomok története (Cegléd, 2001)
I. Az ősi templom
A CEGLÉDI REFORMÁTUS TEMPLOMOK TÖRTÉNETE bírták, gondozták, és a megpróbáltatás nehéz idejében is gondot viseltek reá. A körösi lakos Berkes István tanúvallomásában elmondja azt, hogy a város pusztulása oly nagy volt, hogy a „város utcái begyepesedtek”, de ennek ellenére a templom épségben megmaradt a tanú önön szemeivel látta, mivel sok ízben körülötte füvet kaszált és boglyákat rakott.” A tanúvallomások egyébként úgyszólván szórul-szóra ugyanazokkal a szavakkal mondják el azt, hogy a templom mindig a kálvinistáké volt, arra nem emlékeznek, hogy az valamikor is a „pápistáké” lett volna, s az elmenekülés után is kálvinisták vették a templomot birtokukba. * * * Vallották a tanúk azt is, hogy „soha sem hallották, hogy a kérdésben levő mostanság is a kálvinisták birtokában levő czeglédi templom valaha pápistáké lett volna, avagy azok építették volna.” (Tar Pál vallomásából) Az irattárban ma is megvan az a kérvény magyar nyelvű fogalmazványban, melyben a ceglédiek elvett templomukat kérték vissza Mária Terézia királynőtől. A négy oldalra terjedő hosszadalmas és sok stílusbeli cikornyával nehézkessé tett szöveg törvényekre is hivatkozik, melynek értelmében a templomhoz joguk van, „az 1547-ik esztendőtől fogva a mi vallásunknak gyakorlásában mind ez mostani időig és a templomnak s annak helyének birtokában voltunk legyen, bizonyos és csalhatatlan tanúbizonyságokkal megmutattunk”. A kérvényben a továbbiakban elmondják azt is, hogy az „usus” alapján is őket illeti a templom, hiszen a földesuraság hosszú időn keresztül megengedte, hogy a városban a templomot a reformátusok használják, a kápolnát pedig a katolikusok. Kérték azt is, hogy amennyiben nagyobb és alkalmasabb épületre lenne a katholikusoknak szüksége, ők annak előállításában szívesen közreműködnek. A kérvényt latin nyelven benyújtották a királynőhöz, de annak bizony nem lett fogantja. E kérvénnyel kapcsolatban még azt említem meg, hogy dátum nincsen rajta, föltételezhető, hogy azt a templom elvétele után azonnal írták. * * * A Kostyán Imre szolgabíró által lefolytatott contra inquisitio sikerében nem nagyon bíztak a ceglédi reformátusok. A szolgabíró munkájával meg voltak ugyan elégedve, mert az ezt a feladatot „jó keresztényhez illően, hűségesen és lelkesen” végezte el, de nem bíztak abban, hogy a felterjesztés abban a formában jut el a királynőhöz, ahogyan azt Cegléden megfogalmazták, hanem tartottak attól, hogy az „megváltoztatott” formában jut el illetékes helyre. Azért hát kifundálták azt, hogy személyesen is elviszik az instanciát a bizonyítékokkal együtt. Igen ám, de a földesurak „keménységétől” való félelem miatt nem vállalkozott senki arra, hogy ezt a feladatot elvégzi. így hát egy körösi embert, név szerint Barát Jánost kérték fel a deputáció vezetésére, s az ő vezetésével indult el két ceglédi is, mégpedig Szoboszlai Mihály és hites társának testvéröccse, Vecsei János.- 25 -
