Szomorú István: A ceglédi református templomok története (Cegléd, 2001)
I. Az ősi templom
Dr. Szomorú István kért, hogy összehivassa a consistorális tanácsot, és annak határozatától tették függővé a kulcsok átadását. A tanács még aznap (1752. június 10-én) össze is jött Miskolczi Kerekes János akkori prédikátor házánál. Ezen a tanácskozáson a második prédikátor, Dancsházi József is részt vett. Ennek a Dancsházi Józsefnek azon a bizonyos napon volt a beiktatása, amikor a pásztohai tanítón a sérelem esett. (Erre a második prédikátorra azért volt szükség, mert Miskolczi Kerekes János már elöregedett, és szolgálatát nem tudta jól ellátni.) Ezen a tanácskozáson azt határozták, hogy a deputánsokat a templomba addig be nem bocsátják, „valami felséges király-asszonyunkhoz fel nem megyünk, mert sokak a példák, hogy így bémenvén a templomokba, azokat elfoglalták”. Ezek után a küldött bizottság dolgavégezetlenül eltávozott. Az egyházi levéltárban található egykorú írás megjegyzi: „Igaz ugyan, és meg kellene vallani, hogy az urak (ti. a megyei deputánsok) eléggé kértek és kísértettek minket, hogy magunk önként engedjük át templomunkat, és olyat építsünk, ami magunknak tetszik, de hogy lelkünk esmeretét mind Isten, mind a város lakói, mind a következő maradék előtt mentté tehessük, helyesebbnek ítéltük tenni, hogy a királyi széken végeztessék dolgunk.” A bizottság a vármegyén azonnal bevádolta a ceglédieket, „hogy parancsolatokat megvetvén, bé nem bocsátottuk őket templomunkba”. Az egész nép a templomba szólíttatott június 14-én, és ott egyező közakarattal Szalai István és Marosi Ferenc személyében deputánsokat választottak, hogy azok menjenek fel Bécsbe a királynőhöz. Azok Isten szent nevének segédeimül hívásával elindultak, és szerencsésen meg is érkeztek Bécsbe. Ott egy bizonyos Szűcs Pállal szép instanciát írattak, amelyben előadták kérelmüket a felséges királynőnek. Ennek a sok cikornyával megszerkesztett beadványnak a másolata ma is megtalálható a ceglédi egyházközség egyik vaskos históriás könyvében. Az ékesen egybe szerkesztett instanciót két küldött Nádasi Lipót kancellárnak adta át, aki azután közölte a kiküldöttekkel, hogy erre az instanciára contra inquisitio, vagyis új eljárás, ellenbizonyítás fog téteni, s ott már többé várakozásra szükség nincsen. A küldöttek július 12-én hazatértek. Közben a vármegyén is történtek érdekes események. A megyei kiküldöttek Pestre visszatérve bevádolták a ceglédieket a „consilium parancsolatjának semmibevevése miatt”. Másik ténykedése miatt kemény büntetést szabtak ki a ceglédiekre, az ítéletet ebben az esetben is teljesen egyoldalúan, a felek meghallgatása nélkül hozván meg. Az ítélet felsőbb jóváhagyást is nyert, s ez a resolutio Szent István havának napján olvastatott fel a Pestre törvénybe idézett reformátusok előtt, mely szerint az újabb vizsgálat elrendeltetik, de utasította a királyi rendelet a vármegyét az engedetlenek megbüntetésére is. Jellemző erre a korra az, hogy ezen az eljáráson Huszár István akkori alispán a Ceglédről Kunhegyesi György városi jegyző vezetésével felérkezett küldöttséget először is jól megdorgálta, azután fenyegetések- 20 -
