Szomorú István: A ceglédi református templomok története (Cegléd, 2001)

VIII. Templomi kincsek és szent edények

A CEGLÉDI REFORMÁTUS TEMPLOMOK TÖRTÉNETE

VIII. TEMPLOMI KINCSEK ÉS SZENT EDÉNYEK

Hogy milyen szent edények és kincsek voltak régi református őseinknek, azt ma már nem tudjuk. Sem a tárgyak, sem a róluk szóló írások nem maradtak fenn. Őseink templomuk megtartása ügyében a kiránynóliöz intézett kérvényükben említést tesznek arról, hogy a katholikusok a régi egyházi szent edényeket is rájuk követelik. Hogy „hol vagyon a pápista eklézsiának kincse, melyről azt mondják, hogy azt valamely kútban mi rejtettük volna el? A pápista eklézsia elrejtett vagy elázott régi kincséről azt mondjuk, hogy keressék minden kigondolható úton-módon, és ha megpróbáltatik, hogy azt mi rejtettük volna el, mi mindenféle büntetéseket akár mindnyájan, akár azok, kik ebben tapasztaltatnunk, elszenvedni készek leszünk”. A reformátusok tehát határozottan kijelentik, hogy birtokukban ilyen kincsek, tálak, úrvacsorái kelyhek, boros kannák stb. nincsenek, s ilyenekről nem is tudnak. A katolikusok nem vádolják ugyan azzal a reformátusokat, hogy azokat ók használják, csak azzal, hogy azokat elrejtették. A fennmaradt írásbeli okmányokban a szent kincsekről többé szó nem esik.

Egy lajstrom az 1827-es esztendőtől kezdve részletes felsorolásban tartalmazza többek között az Úr asztalához tartozó edények és eszközök leírását. A felsorolás így szól:

• 1 ezüst megaranyozott tányér

• 3 ezüst pohár

• 1 nagy cin tál

• 2 ócska cintányér

• 4 cin kanna

• 1 nagy és 1 kisebb cserépkancsó

• 1 fekete bársony asztalterítő aranyos passzománttal és fekete rojttal

• 1 zöld selyem, 1 selyem, 1 csíkos selyem és 1 veres virágú selyem keszkenők.

• 1 fehér bíbor ezüsttel varrott szélű abrosz, 1 fehér arany csipkével varrott

selyem- 153-