Szomorú István: A ceglédi református templomok története (Cegléd, 2001)
IV. Az újvárosi templomtervek és a templomház
A CEGLÉDI REFORMÁTUS TEMPLOMOK TÖRTÉNETE IV. AZ ÚJVÁROSI TEMPLOMTERVEK ES A TEMPLOMHAZ Az egyház-községesítési szabályrendelet is és az élet is az 1930-as esztendőkben mindinkább előtérbe hozta azt a gondolatot, hogy az Újvároson, ahol a lakosság túlnyomó többsége református, istentiszteleti helyet kell létesíteni. Részint a nagy távolság, részint az elhatárolt földrajzi fekvés, részint a hívek ilyen irányú szándéka, részint pedig az iskola fekvése határozták meg azt a tényt, hogy az Újvároson élő kb. 1500-2000 református számára minél előbb megfelelő kultuszi hely létesíttessék. 1936 decemberében az újvárosi hívek kérelemmel fordultak a presbitériumhoz. A gazdasági bizottság „elvileg a kérelem teljesítése mellett foglalt állást”, mivel azonban a nagytemplom leégett kupolájának építése ebben az időben folyt, a presbitérium úgy döntött, hogy egyszerre csak egy építkezés folyjék az eklézsiában, s az újvárosiak kérelmét egy külön bizottság elé utalta. Ennek a bizottságnak feladata lett volna az, hogy „a kultuszhely megoldását illetőleg javaslattal jöjjenek a presbitérium elé”. Ezzel a javaslattal azonnan a presbitérium nem foglalkozhatott érdemben, mert a nagytemplom építése annyi gondot és problémát okozott, hogy az újvárosi kultuszhely ügye egyelőre teljesen lekerült a napirendről. így húzódott az ügy 1938-ig. Közben több tárgyalás és értekezlet volt. Az 1938 januárjában megválasztott újvárosi lelkipásztor, Bükki Zsigmond nagy ambícióval fogott a templomépítés ügyének megvalósításához. 1938. május 11. napján tartott ülésén a presbitérium elfogadta azt a sírgondozási alapítványt, melyet özv. Nyíri Sándorné szül. Kiszely Julianna ceglédi lakos ajánlott fel az egyháznak. E sírgondozási alapítványban az evangélikus vallású idős nő „Istenben boldogult férjének, az 1836. június 7-én elhalálozott Nyíri Sándornak emlékezetét, aki egész életén keresztül a ref. egyháznak hű és buzgó fia, templomi előénekes és presbitere is volt, emlékezetét akarta megörökíteni.” A 10.000 pengős alapítványlevelet a presbitérium elfogadta azzal a kikötéssel, hogy az alapítvány tőkéje a „ceglédi ref. egyház által létesítendő harmadik - újvárosi - egyházrészi istentiszteleti hely céljaira fordíttassék.- 115 -
