Szomorú István: A ceglédi református templomok története (Cegléd, 2001)

III. A Nagytemplom

Dr. Szomorú István

csisorral mentek a vasútállomásra, ahol nagy tömeg jelenlétében fogadták a köztisztnek és nagy becsülésnek örvendő püspököt, aki egy alkalommal - 1891-ben - már járt hivatalos vizsgálat alkalmával Cegléden.

Másnap a felszentelési ünnepélyen a templom zsúfolásig megtelt. A város valamennyi lakójának felekezeti különbség nélkül ünnepe volt ez a nap. A templomban mintegy 30 főnyi rendező gárda gondoskodott a rend fenntartásáról, fehér ruhás lányok hatalmas serege emelte az ünnepély fényét. Az egykorú helyi lapok szép cikkekben számoltak be a nagy jelentőségű nap eseményeiről. Idézzük hát a „Cegléd és vidéke” c. lap ma is színes és hangulatos riportját. A lap többek között ezeket írta 1896. november 15-én megjelent számában:

Dacára az esős és komor időnek, már a kora reggeli órákban több ezerre felszaporodott az istentiszteletre gyülekezők száma, karszalagos rendezők, a presbitérium tagjai nyitották fel a templomajtókat, s gondoskodtak arról, hogy a vidékről, a más vallásfelekezetektől és a helybeli hivataloktól meghívott vendégek számára ülőhelyek legyenek. 9 órakor már alig volt hely, a 62 fehérruhás leány az Úr asztala körül a tanítói énekkar az orgona melletti karban foglalt helyet. A harangok hívogató hangja alig hangzott el, felnyílt a templom déli ajtaja, s nagy kíséretével megjelent a jeles szónok s kitűnő költő, Szász Károly, a Dunamelléki ref. egyházkerület püspöke, kíséretében voltak: Filó Lajos, Ádám Kálmán, Simon Ferenc, Cseke István, Mészáros János, Szekér Sándor, Takács József, Bálint Károly ref. lelkészek; Vidám Gerzson nagykőrösi gimn. igazgató, H. Kiss Kálmán nagykőrösi tanítóképző ig., Losonczy László tanár, Irsai József, Csilléri Benő, Szeless József egyházmegyei tanácsbírók s vidékről többen. Helyből jelen volt: Makáry István róm. kath. lelkész, Török József ágh. Ev. lelkész, dr. Feldmann József rabbi, Gubody Ferenc polgármester, s a hivatalok első tisztviselői.

Öröm sugárzott minden arcon, midőn Hegedűs Endre nagykőrösi ref. kántor kedves orgonajátéka mellett énekelte a gyülekezet a 74. dicséretet: ím béjöttünk nagy örömmel... kezdetű éneket. A közös ének után a tanítói énekkar: „Isten, kinek egy szavára lön a roppant mindenség” kezdetű imaszerű dalt adta elő, melynek végeztével Szász Károly a szószékből fennkölt szellemű imát bocsátott az ég Urához, áldást kérve a templom minden kövére, az egyházra és hívekre, a város minden lakosára, nemzetünkre és hazánkra, a templomot Isten kegyelme s az egyházközség gondjaira ajánlotta. Mély áhítattal mondott imája nagy benyomást tett a hallgató közönségre, s mindenfelé örömkönnyek csillogtak a szemekben. Ima után az orgona mélabús hangjai mellett Filó Lajos esperes, a legjelesebb egyházi szónokok egyike lépett a szószékre, s hatásos prédikációjában a ref. egyháznak rövid történetét is felölelte, majd Takács József mondta el röviden a templom történetét.

Takács figyelemmel hallgatott beszéde után az ékesszólás hangján Simon Ferenc jászberényi lelkész keresztelő beszédet tartott, s 14 gyermeket megkeresztelt.- 100 -