Szomorú István: A ceglédi református templomok története (Cegléd, 2001)
I. Az ősi templom
A CEGLÉDI REFORMÁTUS TEMPLOMOK TÖRTÉNETE I. AZ ŐSI TEMPLOM Cegléd a Mohácsi vész (1526) körüli időben a vármegye egyik legjelentősebb lakott helye volt. A török hódoltság kezdetéről fennmaradt okiratok szerint a városban 184 adózó lakóház íratott össze. Tekintettel arra, hogy abban az időben egy-egy házban több család is lakott - és a családok is népesebbek voltak mint manapság - dr. Oppel Jenő történetíró a város lakóinak számát 1550 körül mintegy 3000 főre becsülte. Az egyházi levéltár 1796. évből származó „Matricula scholae” elnevezésű kéziratos feljegyzésében „régi írások és emlékezetben maradt hagyományok alapján” az előző időkről így ír az iskola akkori rektora s egyben a történeti feljegyzés késztője: „A régi templom mocsáros helyen volt építve, mely árokkal és kőfallal volt körülvéve. Ez alatt feküdt a város napnyugat felé, délre holmi tavacskák voltak, északra volt a szántóföld, napkeletre pedig a szőlők, gyümölcsösök és a zöld sík mező látszott.” A város elég kis területen volt összezsúfolva. A falakkal és sáncokkal körülvett településnek a területe nem lehetett nagyobb, mint az a négyszög, melyet a mai Árpád, Selyem, Pesti, Mária, Szőlő, Műhely és Kossuth Ferenc utcák határolnak. A Pesti utcának az a része lehetett a település magva, mely a jelenlegi római katolikus iskolától a Nyitrai házig terjed, mert ez a rész a legmagasabb fekvésű, s így építkezésre a legalkalmasabb. A házakat ebben az időben a helyszínen található anyagokból építették leginkább úgy, hogy gerendavázakat ástak a földbe, azokat bebordázták, a bordákat fűzfavesszővel bevonták, s az így egybeszerkesztett falakat az Öreg-szőlőkből termelt kiváló minőségű sárga agyaggal kívül-belül bevakolták és tapasztották. Követ alig használtak, legfeljebb csak a fundamentumok erősítésére. Kőépület a városban a templomon, papiakon és később az uradalmi tiszttartó lakásán kívül más alig akadhatott. Az utolsó ilyen uradalmi épület még ma is fennáll a Pesti út elején, de ez sem lehet több 150 esztendősnél. Az idők folyamán több alkalommal átalakították, úgyhogy ma már eredeti jellegét ez sem mutatja.-9-