Surányi Dezső: Kerti növények regénye (Budapest, 1985)
I. A földművelés kezdetei
többi föníciai városállam elsősorban kereskedő állam volt, Karthágó viszont hódító szellemű, ezért is nézett rá mindig bizalmatlanul a hatalmát féltő Róma. Igazi elemük a víz volt. A garamantok híradásai ellenére rendszerint nem a naszamanok szárazföldi karavánútját választották, hanem a hajóhad Hanno, karthágói szuffet vezetésével Afrika partvonala mellett jutott el a Niger folyó torkolatáig (17. ábra). Ennek az útnak hiteles írásos dokumentuma is megmaradt. így arról is, hogy a karthágóiak megfigyelték a bennszülötteket, akik az égetéses földművelési módszert alkalmazva a bozótok felégetése után ültették el ismét a növényeket. Egy másik, Himilko pedig Cornwallig, Írországig jutott el. Ezek az utazások, ha nem is minden esetben járulhattak hozzá az új kultúrnövények meghonosításához, a termények eladása, cseréje feltétlenül bővítette a felkeresett népek földművelési, élelmezési ismereteit, és viszont. A dórok és akhájok elpusztították a krétai és mükénéi kultúrát, végül az iónokkal és eólokkal együtt létrehozták azt a városállamok szövetségén alapuló politikai, hatalmi gócot, amelynek kultúrája messze túlélte politikai felépítményi rendszerét. így Krämer (1976) véleménye teljesen helytálló: „az antik görög hajózás és az ókori görög gyarmatosítás tehát nem annyira új területek felfedezésére, mint inkább meghódításukra és kultúrájuk elterjesztésére, az ismert világ hellenizálására irányult. Ez a törekvés a hellenisztikus korszakban érte el csúcspontját. Végül mégis a világra vonatkozó ismeretek olyan kibővülését, olyan kiszélesítését eredményezte, amelyet több mint egy évezreden át nem sikerült felülmúlni.” Már i. e. 1200-at megelőzően is hajóztak a görögök, ha ezt más nem is bizonyítja, mint a dór, ión, eol és akháj törzsek betörése Kisázsiából a szárazföldre. A navigációs ismeretekre mi sem jellemzőbb, mint a trójai háború hatalmas seregeinek mozgatása és a győztesek-vesztesek kalandos utazásai a tengeren (Odüsszeusz, Aeneász). Odüsszeusz hajóútját az angol Bradford (1969) rekonstruálta, ami arra utal, hogy szinte bizonyos, ezen az útvonalon valóban végigjárták a veszélyes utazást a görögök, talán 17. ábra Hanno utazása az „Istenek kocsijához” és a naszamónok útvonala (Krämer, 1976) 50
