Surányi Dezső: Kerti növények regénye (Budapest, 1985)

I. A földművelés kezdetei

11. ábra

A neolitikus forradalom nyugati elterjedésének vázlata (Mándy, 1970). A helységnevek melletti évszámok az i. e. időt jelentik, amikor a gazdálkodás megkezdődhetett

a neolit forradalom. Hogy ez kevéssé ismert, annak az az oka, hogy a Termékeny félhold síkságon lezajlott sikeres domesztikáció, szelekció és keresztezések a forradalmi változások tiszta és jól nyomon követhető' megnyilvánulásainak számítanak (12. ábra).

Braidwood vizsgálatai szerint a jarmoi magleletek az i. e. 7000— 6500 közötti időszakból származnak. A feltárt terület valamivel nagyobb egy hektárnál, a kultúrréteg 7,5 méter vastag, a népesség pedig 200 fő körül lehetett. Mint a beszámolókból ismert, a telepesek szabályos házakat építettek. A lábazatig terméskőből építették fel, a falaiba fát helyeztek el, és maga a fal döngölt agyagból készült. Kőtárgyakat használtak, ismerték a tűzhelyet és számos szoboralak termékenységiisten-kultuszra utal (bika, terhes nő stb.). A régészek az alakor, a tőnké, az árpa, a borsó és a pisztácia magvait is megtalálták itt.

Nem kevésbé jelentős a jerikói ősváros feltárása, hiszen a jarmoihoz hasonló korú település rejtőzött a földben. A házakból kőedények, sarlókések, őrlőkövek, kecskecsontok és tönkeszemek kerültek elő (Kenyon ásatásai).

Az angol Mellaart Qatal Hüyükben 13 réteget fedezett fel. A mintegy hatméteres

41