Surányi Dezső: Kerti növények regénye (Budapest, 1985)

V. Élő ékszerek

A babonák világának egyik legnépszerűbb növénye a bodza. Siegbert, a Gembloux-i bencés kolostor krónikása, aki megírta a világtörténetet, és a frankok történetét megíró Toursi Szt. Gergely a bodzabogyókról érdekes babonát közölt. Egy bodzabokron szólő kezdett teremni, amiről azt beszélte a nép, hogy mihelyt a bokor eldobja a lombját Theobold király meghal, ez be is következett. A görögök és a rómaiak a fekete (sambux) és gyalog (chamaiakté) bodzát egyaránt becsülték, az ókori szerzők főleg az utóbbi gyógyító hatását emelik ki. Vergilius a X. eklógában így ír róla: „Jött Arkadia istene, Pán, akit magunk is láttunk, minimumai és bodza véres bogyójával vörösre festetten.” Számtalan betegség ellen alkalmazták, ezen javallatok legtöbbje még ma is érvényes.

Gazdag a bodzabokor szellemi világa is, hisz a bokor belét, az ágak alatti részeket istenek, tündérek, törpék és gonosz manók lakják. Benne él a lettek hite szerint Puskáit isten, a lengyelek szerint a Törpék királya, a germán házi Jószellem stb. Ezért a bodzabokrot gyakran megszemélyesítik, beszélnek hozzá, fájából amulettet készítenek.

Mivel a júdásfülgomba gyakran élősködik bodzán, az emberi képzelet erre is magyarázatot adott: Júdás bodzára akasztotta fel magát és a füle látható a bokor tövében.

Natter-Nád Miksa egy érdekes tárgyi tévedésre hívta fel a figyelmet, amit a Nürnbergi mesterdalnokok c. operában fedezett fel. A szövegkönyv szerint Sachs orgonabokor alatt énekel, pedig az csak a történelmi szereplő halála után 13 évvel terjedt el Európában, vagyis a Flider szó helyesen bodzát jelöl.

A hóbogyó Észak-Amerikából származik, neve — görögből fordítva — gyümölcsrakást jelent jelezve, hogy a bogyói csomókban helyezkednek el. Michaux hozott belőle néhány tövet Európába. Több botanikus eltérő néven ismertette a fajt: a népnyelv szentpéterfának hívja, ugyanis Péter-Pál napja táján virágzik. A monda szerint amikor Szent Péter visszatért a földre, a sok gonoszság láttán sírva fakadt. Könnyei egy bokor vesszeire hullottak és gyöngy lett belőlük. A fehér bogyó csak a nagy hidegek idején esik le. Piros bogyójú rokonfaját is ismerjük.

Megközelítőleg azonos a kecskerágók (kivétel az amerikai) és a mogyorós hólyagfa (Staphylea) areája. Hegyvidéki köves tájakon él mindkettő, szépen díszít a termésük. Mivel a mediterrán övezetben igen gyakori a kecskerágó, a nép nem szentelt túlzott figyelmet neki. Száraz tájakon az Euonymust főleg a kecskék rágják le, mert hajtásai lédúsak. A babérmeggy a Balkánon honos örökzöld cserje, nálunk is elviseli a telet. A délszláv népköltészetben, a görög folklórban fontos szerepe van. Virágját és terméses hajtásait koszorúba és csokorba is kötik.

A galagonyához sokféle babonás hiedelem fűződik, amely bizonyosan kapcsolatban áll gyógyító értékével, szépen színesedő lombjával és hogy szívesen pihennek rajta a baglyok. A hüperboreász faábécé H-betűjét szimbolizálja. Héra amint megérintette virágját, Hébé született belőle. Artemisz a többférjűséget írta elő a hellén nőknek, ezt azonban általában nem tartották be, a haragos istenség kiengesztelésére galagonya fáklyát {Artemisz kedvencét) gyújtottak a körmeneten. A galagonya díszítő értékét, hangulatát Weöres Sándor sorai teszik emlékezetessé (Őszi éjjel izzik a galagonya.. .).

Több történeti botanikus feltételezése szerint Mózes égő csipkebokra a galagonya is lehetett, bár mások legalább hasonló bizonyítékokkal a vadrózsát, szedret tekintik e nevezetes bokornak.

A japánbirs első magjait Lindley hozta Japánból, ahol a tél nem túl hideg, a növény jól megél. A franciák jobban, a spanyolok szinte egyáltalán nem becsülik, leg-331