Surányi Dezső: Kerti növények regénye (Budapest, 1985)

V. Élő ékszerek

Északnyugat-Indiában. Az egyiptomiak gránátalma füzért helyeztek a balzsamozott halott nyakába, s istencsapásnak vélték, ahol nem élt meg a fája. Igen kedvelt dísz.

A leander a század elejétől (főleg a Dunántúlon) nagyon kedvelt örökzöld virágos cserjénk. A Zala, Somogy, Baranya és Tolna megyei kertes házakban dézsákban nevelnek leándert, télre a pincébe helyezik a növényt. Nereus tengeristen nevét viseli e mediterrán cserje. Palladius az egerek ellen ajánlja levelét, mivel méregező anyagokat bocsát ki magából. Rómában nagyon kedvelték a leándert. A görök nők a ruhájukra tűzték. A kolostorkertekben is gyakori volt.

A japán nők kaméliával díszítették a hajukat. A kaméliás hölgy története eléggé ismert, ha máshonnan nem, a zeneirodalomból. A kaméliát Kamel morva jezsuita szerzetes találta meg Luzon szigetén. Komor legenda szól a növény eredetéről. Egy indiai szerzetes egyik alkalommal elálmosodott a templomban, amit ő a gonosz cselvetésének vélt. Haragjában levágta szemhéjait, hogy elkerülje az álmosság; a szemredők azonban a földön illatos kamélává fejlődtek. A múlt század hatvanas éveibennagyon kedvelték már a kaméliát, állítólag a legszebb példányok a pétervári kaméliaüvegházakban virítottak.

Homérosz írásaiban Daphné a babérfát jelenti. Az Apollón vágyai elől menekülő Gaia nimfát mentette meg: babérfává változtatta. A történetet Ovidius megírta az Átváltozásokban. A Pompeji-i freskókon is ábrázolták. Bogyója mérgező. A Delphoi-i jóslásoknál nagy szerepe volt a babérnak. A boroszlán több faja is jelenthet daphnét. A burját asszonyok a boroszlánt arcpirosításra használták. A Ficus nemzetség több faja is fontos cserepes levéldísznövény, a levél formagazdagsága a döntő (F. rubiginosa, F. benjamina, F. pumilla, F. lyrata, F. elastica). Az Aucuba eredetéről, csodálatos hatásairól számos legenda született Japánban. A hagyományos japánkertek növénye, mégpedig a tó-sziget kertekbe (hórai jima) ültetik. Kevésbé titokzatos a szobahárs, amelyet Linné fia írt le. A fajt dél-afrikai gyűjtőútján Spannann zoológus találta meg.

Bougainville a franciák közül elsőként hajózta körül a földet a XVIII, században, útjára elkísérte Commerson és Hortense Bárét is. Sikeresnek bizonyult az expedíció, mert Rio de Janeiroban a szépséges Bougainvilleát, Japánban pedig a hortenziát találták meg. Ez utóbbi faj neve Bárét kisasszonyra utal. A japánok sokáig féltve őrizték a kék hortenzia nevelésének titkát, a konkakut, mígnem Leroy egy alkalommal rá nem jött a titok nyitjára. A konkaku a talaj pH-jának megváltoztatásán alapul, a timsós föld megkékíti a virágot. A mirtusz szinte örök időktől a tisztaság, a szüzesség szimbóluma. A Közel-Keleten gyakori szakrális növény. Aphrodité a szatírok tomboló kéjvágya elől csak úgy tudott megmenekülni, hogy mirtuszbokorrá változott. Hasonlóképpen járt a mirtusznimfa is (Mürsziné).

Althennaiosz írja a 23. olympia kapcsán, hogy Polükhramosz nevezetű kereskedő útra kelt, de Egyiptom partjai közelében a hajó eltévesztette az útirányt. A viharban a riadt hajósok Aphrodité képét a falra függesztették. A hajó megfeneklett és mirtuszok vették körül. A görögök nem, a rómaiak azonban gyakran viseltek mirtuszkoszorút, ami csak később lett menyasszonyi image. Columella írja, hogy bogyótermését borokhoz adták, fűszereztek vele. Az athéni Poszeidon- és a római Quirinus-áombon álló Mars templom előtt mirtuszok díszlettek. Rómában a patrícius és a plebeius pártot szimbolizálta a két bokor. A török költészet nagyon kedvelte a mirtuszt, mint a perzsák a rózsát. Hazánkban a XVI. században a Fuggerek népszerűsítették egy családi esküvő kapcsán. A magyar népviselet, orális költészet szerves eleme lett a mirtusz. Számos babona született vele kapcsolatban, pl. a délszlávolcnál tilos a menyasszonynak mirtuszt viselni. Mivel a valódi virágos mirtusz igen drága, műmirtuszt használnak helyette.

321