Surányi Dezső: Kerti növények regénye (Budapest, 1985)
V. Élő ékszerek
A görög-római mitológiában igen sok gyógyító, végzethozó és reinkarnáló növényfajnak van fontos szerepe. Ezek közül nem egy ma is nélkülözhetetlen gyógynövény. Athéné Aszklépiosz anyjának hol Korónisz, hol Arszinoé ajándékozta a Görgő ereiből kifolyt vért. A bal oldali erekből származó vért emberölésre, a jobb oldalit pedig beteggyógyításra, halott feltámasztásra használta. Tudását Kheiróntól szerezte, akinek anyja. Philüra, azaz hársfa. Hírnevét a gyógynövények ismeretével, gyógyításaival (megszünteti Phoinix vakságát), sebészeti tevékenységével alapozta meg. Feltámasztja Glaukoszt, Tündareoszt, Himaneioszt és Kapaneuszt. Zeusz megelégelte csodálatos képességét, egy villámmal agyonsújtotta, azóta csillagképet alkot az égen. A Kerberosz szájából kicsogró mérgezett nyál a földre hullva sisakvirággá változott. Ezt a veszett alvilági lényt csak három mitológiai személy tudta megszelídíteni: Orpheusz dalával bűvölte el, Héraklész torkon ragadta és fojtogatta, Aeneas pedig elkábította. A kopár sziklákon virító növényt először Hekaté használta, leánya pedig már rendszeresen alkalmazta. Intrikus történelmi cselszövések szereplőjeként vonult be a római történelembe. Augustus idején különösen sok személyt öltek meg politikai ellenfelei a sisakvirág mérgével. Prométheusz véréből sarjadt elő a kikerics, Médeia füve, amely még az örökké éber sárkányt is elaltatta. Médeia, amikor szerelmes lesz Iaszónba, az aranygyapjú cseles megszerzésének reményében a sisakvirág mellé a kikericset is odaadja. Az utóbbi állítólag megvéd a tüzes bikák leheletétől, támadásától. Köztudott, hogy a szarvasmarha (is) igen érzékeny a kolchicines legelőre. Az állatok emiatt általában elkerülik a kikericset. Apollinaire őszi kikericsekről szóló versének egy részlete jól illusztrálja mindezt: „Most mérget hajt a rét s most virágzik késő őszig Legelget a tehén S lassan megmérgeződik Kikericsek virítanak kékek és lilák” (Radnóti Miklós fordítása) Kirké praktikáiban is használatos a sisakvirág, mégpedig a kükeónban, amelynek ellenszere a molü. Botanikai értelmezése körül igen eltérő nézetek állnak egymással szemben, de minden bizonnyal valamilyen detoxikáló tulajdonságú növényfajt rejt a szó. Az ópium fájdalomcsillapító és bódító hatása különösen erős, ha a mákszemek közé a beléndek csalmatokja vegyül. Talán ezzel magyarázható, hogy az istenek és az emberek Mekonéban, vagyis mákföldön gyűlnek össze, így a titkok kifecsegése jobban elkerülhető, talán még Tantalosz sem követte volna el a bűnt. Kóré mákvirágot szed, de ő nem annyira az álom, hanem inkább a feltámadás jelképe. Egy mükénéi pecséthengeren Démétér mákgubót nyújt Kórénak, egy krétai szobrocskán pedig Kóré fejét mákgubókoszorú díszíti. A mák a zöld vetést (őszi vetést?) jelképezi, talán a téli nyugalomra, a vegetáció átmeneti megszűnésére is utal a szimbólum. 294
