Surányi Dezső: Kerti növények regénye (Budapest, 1985)
V. Élő ékszerek
A 10. táblázat folytatása Magyar név Első előfordulása Eredet éve alakja Jázmin 1664 Jelsemin vándorszó Anaszász 1757 Ananas nemzetközi Kaktusz 1787 Cactus nemzetközi Banán 1795 Bananas nemzetközi Ciklámen 1877 Cyclámákat nemzetközi Bükk 1130-1140 Bikzadu bizonytalan Borbolya 1522 Borbola bizonytalan Éger 1067 k.Egur ismeretlen Nád 1121 Nadast ismeretlen Magyal 1193 Mogolos ismeretlen Sás 1220 k.Sasus tov ismeretlen Hanga 1293 Hanga ismeretlen Meténg 1516 k.Netheng ismeretlen Lőne 1578 Loncz ismeretlen Kosbor 1585 Kosbor ismeretlen Hérics 1784 Hérits ismeretlen Csenkesz 1787 Tsenkesz ismeretlen Csarab 1892 Csarap ismeretlen részese lett. Nem is akármilyen formában, a nagyobb háborús összecsapások (besenyők) miatt sokan felhagyni kényszerültek a földműveléssel. Bartha (1973) részletesen elemzi a IX—X. századi magyar társadalom törzsi gazdálkodását. Közel 300 szavunk a vándorlás korából származó török-bolgár jövevényszónak tekintendő. A török és iráni szóátvételek a VI—IX. századra tehetők (Ligeti, 1956 és Bárczi, 1963). Mint már említettük, a szaltovói kultúra a kazár és bolgár-török hatásokon kívül a deszti Kipcsak területen élő alánok földművelésével is társult. A kertészeti növények egész sorát termesztették, pl. marharépát, káposztaféléket, szőlőt, gránátalmát, körtét, almát, birset, kajszit, őszibarackot és diót. Őstörténeti emlékeink összefoglalásaként megállapítható, hogy a magyar nép vándorlásai során számos, különböző fejlettségű — köztük több igen kulturált — néppel került kapcsolatba. Ezek fontosabb és újabb gazdasági módszereit átvették és tovább gazdagították. így a magyarok akár egy, akár több hullámban foglalták el a Kárpátmedence nagy részét, igen jelentős, a földműveléssel, az állattenyésztéssel kapcsolatos ismeretekkel érkeztek az új hazába. Ennek a véleménynek az elfogadása hosszabb ideig alapvető vitatéma volt a történészek, régészek körében, és igen sokáig tartotta magát a romantikus szemléletmód a magyar nép etnikai-gazdasági karakterét illetően. Már Sebestyén (1895) és Volf (1897) is jelezte kétségeit. Az igazi áttörés Timon (1906) és Rohonyi (1906) írásaiban figyelhető meg, amit Gombocz pontos nyelvészeti adalékokkal is alátámaszt. Mégis a vita ez ideig sem teljesen befejezett, amire Mesterházy (1980) kötetének egyik részlete is utal. „Az újabb kutatások szinte egyöntetűen a honfoglaló magyarság jelentős földműves ismereteiről és tevékenységéről vallanak. A véleménykülönbségek főleg a földműves kultúra szintjének megítélésében jelentkeznek. Az újabb írásokat, első-255
