Surányi Dezső: Kerti növények regénye (Budapest, 1985)
IV. Vadnövényekből, botanikuskerti ritkaságokból az asztal királynői (A zöldségfélék története)
pedig házi fogyasztásra termesztik. Kisebb mennyiségben a főváros környéki kertekben foglalkoznak vele. A spanyolok úgy tudták, hogy a „feketekéreg” (scorza = kéreg, nera = fekete) jó a viperamarás ellen. Ez azonban katalán nevének (escorzo) félreértéséből származhat. Cukrozott gyökérnedvébó'l (mint a gyömbérből is) üdítőitalt készítenek az angolszász országokban. A feketegyökér „elődje” a saláta bakszakáll (Tragopogon porrifolius var. satissalsifi), amit Theophrasztosz szerint szívesen fogyasztottak a görögök. Ebből azonban nem derül ki, hogy termesztés eredményeként előállított termény volt-e vagy csupán gyűjtötték. Termesztése előbb kezdődött, mint a feketegyökéré. A különbség az közöttük, hogy a feketegyökeret virágzás után gyűjtik, a bakszakállt pedig előbb szedik; mert a gyökere megfásodik. Jelenleg kuriózumnak számít. Répa, retek... mangold A retek géncentruma Elő-Ázsiában lehet, bár ősidők óta termesztik Kínában, Indiában. Több változata van, a legtitokzatosabb a hónapos retek. Kialakulásának körülményei ismeretlenek. A nyári és a téli retek a repcsényretekből származik. Marco Polo kínai utazásakor gyűjtött retekmagot, s azt el is hozta Európába. Gay kínai eredetűnek tekinti a retket, Linné hasonlót feltételezett. Hérodotosz szurmaia nevű retket említ a görög-perzsa háborúban, mégpedig Kheopsz-fáraó piramisának nevezetes felirata kapcsán. ízletes gyökér a retek, mégsem ezt a jellegzetes sajátosságát ragadták meg elnevezésekor a görögök, mert a raphanosz jól csírázó magot jelent. Héberül fugla, arabul fuil a neve, szanszkritul muluka. Roxburgh Indiában hatalmas retekpéldányokat talált, a muluka (ember) combot jelent valójában. Csang-kien az i. e. II. században Baktriában nem talált retket, így valószínű, hogy a retekváltozatok két különböző őstől származnak. Az elő-ázsiai őstől a nyári és téli retkek (repcsényretek), a kínai retek őse pedig (egyelőre) ismeretlen, ide sorolható bizonyosan a hónapos retek is. Hajtatásra hónapos retket, szabadföldön nyári és hónapos retket (nyárelőig), valamint téli retket szoktak termeszteni. A főbb változatokat már Lippai ismertette. A nyári és a téli retek tehát közös őstől származik, bár a repcsényretek becője együregű, a reteké pedig soküregű, és a gyökérzetük is eltérő. A szemzés hatásával főleg Webb, Gay és Spach foglalkozott, fontos még a francia Carriere munkássága. Megfigyelésük szerint a retek és a repcsényretek habitusa, gyökérzete az ökológiai tényezőktől függően jelentősen változik. Az ősi repcsényretekvetésből Carriere húsosodó szárú és gyökerű növényt kapott. Hasonló eredményt ért el, ha trágyás földbe vetette a magvakat. Az ősre visszaütő magoncok is akadtak a populációkban. Egy másik elképzelés (Sztojanov) szerint a retek a tenger melléki és a vadretek kereszteződéséből jött létre. Mivel igen nagy a retek alakgazdagsága, több ős látszik valószínűnek; a téli retek kétéves, a többi változat viszont egyéves növénynek tekinthető. Lippai külön foglalkozik a bécsi, a nyári és a téli retek termesztésével. A retket az emésztés elősegítésére, méreg, mérges állatok (pl. skorpió), fertőzések, pestis, hideglelés, vesebaj ellen javasolja. Említi még a Veteményes kertben a vörös retket, amely reteklevelű, a húsa és a levele egyaránt piros. Valószínűleg vadretekváltozatról van szó. 246
