Surányi Dezső: Kerti növények regénye (Budapest, 1985)
III. Dionüszosz könnyei
A tájtermesztés lényege, hogy minden faj és fajta bizonyos ökológiai feltételekkel rendelkező földrajzi egységben, termesztési tájban termeszhető a legsikeresebben. Ez a géncentrummal nem mindig, ökológiai adottságainak hasonlatosságaival viszont szoros kapcsolatban áll. Az árutermelés csak részben függ össze ökológiai tényezőkkel, legalább ilyen faj-orientáló szerepe lehet a gazdasági tényezőknek is: a piaci szükségletnek, a népesség számának, a szállítási-forgalmi lehetőségeknek, a geológiai-fizikai tényezőknek (víztározók létesítése, tavak közelsége, hévizek feltárása). A termesztési körzet tehát gazdasági fogalom (Kárpáti—Terpó, 1971). Minden olyan terület, ahol a termelési érték 1/5-ét a zöldségnövények szolgáltatják zöldségtermesztő körzetnek minősül (Erdei—Csete—Márton, 1959). A hazai termesztőkörzetek az alföldi flóravidéken helyezkednek el, Erdei (1965) 24, Somos pedig (1967) 14 körzetet határozott meg. Erdei szerint ezek a területek a következők: 1. Budapesti, 2. Észak-Pesti, 3. Nógrádi, 4. Dél-Pesti, 5. Heves-jászsági, 6. Miskolci, 7. Nyírségi, 8. Debrecen—derecskéi, 9. Kecskemét—nagykőrösi, 10. Dunavecsei, 11. Győr—komáromi, 12. Soproni, 13. Cecei vagy Mezőföldi, 14. Szigetvári, 15. Nagyatádi, 16. Paks—sárközi, 17. Békéscsaba—gyulai, 18. Békés—Csanádi, 19. Makói, 20. Szegedi, 21. Szentesi, 22. Bácskai, 23. Kalocsai és 24. Mohácsi körzet (30. ábra). A körzetek némelyikében fajok (pl. fűszerpaprika, torma, vöröshagyma, fokhagyma, sóska (Dunavecse, Mezőföld), spenót, spárga, karalábé és paradicsom szerint koncentrálódik a termesztés. Négynél több körzetben termesztik (számottevő területen) a spárgatököt, a zöldborsót, a görög- és a sárgadinnyét, a céklát, a zöldbabot, az uborkát, a petrezselymet és az étkezési paprikát. A karfiol, az egyéb káposztafélék, a sárgarépa és a saláta termesztése alig tömörült az egyes termesztői körzetekben, a többi fajra nem jellemző a területi koncentrálódás (Erdei, 1965). Kilenc történelmi zöldségtermesztő körzet van (Somos, 1961), ezek a következők: a Nyírségi, a Hevesi, a Budapest-környéki, a Kecskeméti, a Győri, a Szeged—kalocsai, a Cecei, a Békés—csongrádi és a Mohácsi. A déli körzetekben (17—24.) hajtatás, áttelelőkelkáposzta-, áttelelősaláta- és földimogyoró-termesztés folyik. A Nyírségi körzetben burgonyát, káposztaféléket, dinnyét, paradicsomot, sárgarépát, sütőtököt, petrezselymet és tormát termesztenek, de a magtermesztés is számottevő. Főleg a hagyma (Dombrád, XVI. század), a dinnye (Szabolcs, XVII. század), a káposzta (Demecser, XIV. század) és a torma (Debrecen, XVI. század) termesztésének legnagyobb a múltja. A XVII—XVIII, században a burgonyatermesztés Kisvárda környékén, a dohánykultúra pedig Debrecen környékén lendült fel. A Hevesi körzet négy egységre bontható: Csányon kabakosokat és paradicsomot, 199
