Surányi Dezső: Kerti növények regénye (Budapest, 1985)
III. Dionüszosz könnyei
Szőlőtermesztés az Anjou-kortól a mohácsi vészig Az Árpád-ház 1301-ben fiú örökös nélkül maradt, hét évig Vencel (László) és Károly Róbert német, nápolyi olasz és cseh segítséggel változó szerencsével harcolt egymás ellen. Károly Róbert uralomra jutásával a központi hatalom megerősödése egyben az oligarchák bukását is jelentette. A királyi várgazdaságok megszervezése tekintélyes mértékben (mintegy 20%-kal) növelte a királyi birtokok méretét. A gazdálkodás fejlődése, a terméseredmények növekedése következtében árufelesleg jött létre. A földesúri járadékok pénzbeli megváltása került előtérbe, a borszolgáltatás azonban megmaradt. A pénzforgalom nagyon megnőtt az Anjouk idejében, ezáltal nagyobb lett a jobbágyok kiszolgáltatottsága. Ebben az időszakban vált ki a közös használatú földterületből a szőlő és a kert. A konjunkturális helyzet növelte a telepítési kedvet. Nyolc-tíz éves adómentességet adtak azoknak, akik gyep- vagy erdőtörés után felszabadult területen ültettek szőlőt. A földesurak különféle szolgáltatásokat követeltek a bérlőktől, a bérlő viszont a szőlőtelepítéssel jogokat kapott a kérdéses területen. A szőlőtermesztő tájak főbb településeinek a birtokviszonyait megerősítik a királyi okiratok. A Miskolc-vidéki szőlőtermesztés az Anjou-korb&n jött létre. A borkereskedelem fellendülése következtében erőteljesen megnőtt a ruszti bor szerepe. A földesúri és jobbágyi szőlők nem tudták kielégíteni a borszükségletet, a hiányzó részt a polgárság városi szőlői növekvő sikerrel termelték meg. A XIV. században a Kassa—Eperjes—Lőcse— Késmárk— Bártfa— Krakkó útvonalon igen jelentős volt a borkivitel. A soproni bort Sziléziába és Lengyelországba szállították. A borkereskedelem jövedelmezősége kiváltságok szerzésére sarkallta a városokat. Királyi rendeletek szabályozták a borfogyasztást, a kocsmarendet. A bor nyugatra vitelét jelentősen lassította Bécs szigorú árumegállító joga. Pozsony városa Zsigmond idején már a borkereskedelemből gazdagodott meg. A belföldi borforgalom különösen Mátyás király uralkodása idején nőtt meg. Ez nagyon elősegítette a kedvező fekvésű városok fejlődését, polgárházak épültek, egyre több gazda lett tehetős Magyarországon. A szerémi borok mellett növekvő híre lett a ruszti és a soproni boroknak, amelyek kivitele ellen az osztrákok a kremsi országgyűlésen tiltakoztak. Kisebb jelentőségű bortermő vidékek is keletkeztek. A XVI. században a bortermelés, -fogyasztás és -forgalmazás annyira elterjedt, hogy szigorító rendszabályokat kellett bevezetni. A tilalmi időszakban a termelők nem mérhették ki saját boraikat, csak az adott város és ott is a hivatalosan bejegyzett kocsmák; tilalommester ellenőrizte a rendelet végrehajtását. Még a nyitvatartási időt is szabályozták: a borkimérés a hajnali harangszótól az esti harangszóig folyhatott (Feyér, 1981). A 2 éves óbort forgácskötegre erősített szalmazsuppal, az egyéves bort szalmazsuppal, az újbort pedig zöld gallyal jelezték. A XVI. században már Pozsonyban is termeltek szőlőt, mégpedig német (Rajna-vidéki) szőlőfajtákat. A XIV. században a szőlőültetvények talaját kapával lazították, gyomtalanították, a vesszőket késsel, a cseres részket baltával vágták le, augusztus végén pedig 173
