Surányi Dezső: Kerti növények regénye (Budapest, 1985)
III. Dionüszosz könnyei
kultúrába vonás kezdetét is jelenti; i. e. 1700 táján már fogyasztották a V. silvestrist. A transzkaukáziai, közép-ázsiai és közel-keleti magleletekben már a V. sativa is megjelent. A V. silvestris kultúrába vonásáról hihető magyarázatot ad Kozma (1967) Szőlőtermesztése, könyvében. E faj egyedeit a ligetes területeken, erdei termőhelyükön gondozni kezdték, a haszontalan növényeket kiirtották mellőlük, s mivel a hím- és nőivarú egyedek vegyesen helyezkedtek el, kielégítő volt a termésük. Az intenzív művelés, a trágyázás, a talajművelés, a metszés megváltoztatta magát a növényt, annak habitusát, termékenységét és a termését is. 6000 évvel ezelőtt a váltivarú, kis fürtű, apró és kék bogyójú, alkoholszegény vad fajokból egyre értékesebb változatokat állított elő az emberiség. A leglényegesebb változás az, hogy az evolúciós fejlődés során megjelent a hímnős virágú termesztett szőlő, a V. vinifera. A V. rotundifolia és a V. amurensis funkcionálisan hímvirágú egyedeiből az intenzív termesztés, a rügymutáció nyomán hímnős virágú fajták alakultak ki. Az archeobotanikusok szerint a Kaszpi-tengertől délre eső tájakon kezdték a szőlőt termeszteni (Bassermann—Jordan, 1907; Wert, 1931; Hegedűs—Kozma- Német, 1966). A mitológiai és népköltészeti hagyományok alapján viszont más vidékek jöhetnek szóba. így tapasztalható némi ellentmondás a régészeti tényekkel, ám ha figyelembe vesszük a kérdéses területeken élő és a környezetükben levő, velük érintkező népek mozgását, szájhagyományukba igen hamar beépülhetett a szőlő és termesztésének mítoszai. A legendák homályában egy-egy nép korábbi élettere megtévesztő lehet, ezért az említett régészeti adatok nagyon is biztos képet adnak a szőlőtermesztés kezdeteiről. A termesztésbe vétel körzete sincs ezért bizonyítható ellentmondásban az ide vonatkozó történeti adatokkal, ismeretekkel (28. ábra). 28. ábra A szőlő termesztésbe vételének és terjedésének időrendi vázlata (Olmo, cit. Szabó, 1983) 156
