Surányi Dezső: Kerti növények regénye (Budapest, 1985)
II. Pomona ajándékai
tését viszont a portugáloknak. Hamarosan eljutott Afrikába, a Távol-Keletre és az óceániai szigetekre. Clusius 1599-ben, tehát alig több, mint egy évszázaddal Amerika felfedezése után, már látott Guineából hozott töveket! A dél-amerikai vad ananászok magot is érleltek. A számunkra név szerint ismeretlen indián nemesítők viszont olyan nagy értékű gyümölcsöt hoztak létre, amely termékenyülésbiológiai jellegében elég vegetatív lett, hisz a termesztett ananászfajták jobbára mag nélküliek. A XVI. században a Fülöp-szigeteken, a XVII— XVIII, században pedig már a Hawaii-szigeteken is nagyban termesztették. Az utóbbi évtizedekben főleg konzervként kerül a piacra. Érdekes, hogy őshazájában ma már szinte megszűnt a termesztése. A XVIII, században szembetűnővé vált az európai főnemesség anyagi erejének gyors növekedése. Ezzel is magyarázható, hogy igen költséges kultúrák elterjesztésére, meghonosítására tekintélyes összegeket áldoztak. A narancs-, a citrom-, a banánkertek, üvegházak után még Magyarországon is több ananászüvegházat létesítettek. Főleg Glatz gróf és Esterházy herceg ananásztermesztő tevékenysége volt élenjáró. 1830-ban pl. 400 termés érett be Kismartonban. Ez nagyon drága kedvtelés lehetett, így nemcsak nálunk, hanem Európa nagy részén is visszaesett a termesztése, jobbára csak botanikus kertekben találunk ananászt. Európa legmelegebb déli részein (Faro, Andalúzia, Szicília, Kréta) a szívósabb fajtákat sikeresen termesztik, de ezek hozama elenyészően csekély. A „pala” gyümölcs A múlt században az Amerikát megjárt botanikusokat jobbára megtévesztette az Újvilágban talált banánváltozatok nagy száma és termesztésük mérete. Ma a világ banántermelésének nagy részét Jamaica, Costa Rica, Honduras, Guatemala és Brazília adja. A rokonfajok között van dísznövény (később még visszatérünk rá), textilbanánnak pedig azt a növényt nevezik, amelynek a levélrostjaiból a manilakender készül. A „paradicsomi banán” lényegében a trópusi Indiában és Délkelet- Azsiában honos. Oviedo (1556) írja, hogy Thomas de Berlangos szállította az első banántöveket a Kanári-szigetekről Santo Domingóba, 1516-ban. Mindezt valószínűsíti, hogy nem lehet honos a banán Amerikában, mert Kolumbus, Cortez vagy Pizon sem emlegeti útijegyzeteiben. Az viszont tény, hogy a banán hihetetlen gyorsan vált népszerűvé Amerikában, mivel az eredeti area és az új környezet klímája nagyon hasonlított egymásra. A kiválogatás szerencsés alakulása pedig valóban alapvető élelmiszert adó növénnyé tette, hisz ma is több, mint gyümölcstermő faj: kenyér és gyümölcs a trópusi népek számára. Az értékes kultúrfajták mind mag nélküliek. Desvaux már 1814-ben 44 változatot írt le. Indiában is ismerték, több szanszkrit elnevezéséről tudunk, a leggyakrabban a „pala” nevet használták. Nagy Sándor hadjárata során is ezt a kifejezést hallották a görögök. A hellenisztikus kor gazdasági színvonala még nem volt elég a faj elterjesztéséhez. Ez azt is jelenti, hogy hasznos volta ellenére jóval később jutott Európába, mint az az élelmezési fontossága szerint várható lett volna. Ebben az is szerepet játszott, hogy a görögökben visszatetszést keltett, hogy a 146
