Surányi Dezső: Kerti növények regénye (Budapest, 1985)
II. Pomona ajándékai
veszteségeit mérsékelte. Az idős epresallékat, mint a múlt érdekes tanújeleit, hamarosan védetté fogják nyilvánítani. Hajdan a sertések takarmányozására is ültettek néhány eperfát a hátsó udvarba. Sajnos az utóbbi évtizedekben egyre kevesebbet, ezért kapnak jelentőséget a védettségre ajánlott fajok között az eperfák is. A magyar irodalomban gyakran olvashatunk az eperfáról, ennél többet csak a görög-római klasszikus szerzők foglalkoztak vele. Theophülosz pontos leírást adott róla; Plinius helytelen névhasználata ellenére az eperfára lehet a leírásból ismerni. Horatius, Martialis, Phaniasz, Athenaiosz, Nikandrosz és még számos szerző szintén említi az eperfát. Aiszkhülosz fríg eperfáról beszél, Diodorosz Szikulosz két eperfajt különböztet meg: bátosz és móra. Vergilius a VI. eklogában Aegléről, Jupiter és Neaera leányáról ír, aki a legszebb vízinimfa és a Gráciák anyja, és a vers szerint felismerhetetlenné teszi Tháliát, a földművelés, majd a vígjáték múzsáját: „... Aeglé, a legcsinosabb náias, vérszínű szederrel, Kenve halántékát s arcát is a felriadónak...” Mediterrán gyümölcsök Az ültetvényekből kiveszett füge Ez a mintegy 5000 éves gyümölcsfaj a Földközi-tenger környékén, a Szíriától a Kanári-szigetekig húzódó sávban őshonos. Évezredek óta termesztik is. Az egyiptomiak tebnek nevezték, a fáraók idején széles körben termesztették. (Az itt közölt néhány kép is ezt bizonyítja.) A sivatagi környezetben a vadfüge, Ficus sycamorus termesztése a fontosabb, mivel ez a szívósabb, ellenállóbb, gyümölcse viszont értéktelenebb, mint a nemes fügéé (Ficus carica). H. és A. Moldenke (1952) szerint a Biblia 57 esetben említi a fügét. Egy esetben azonban, az Éden-történetben, az első emberpár felöltözésekor aligha fügéről esik szó (Teremtés 3:7). Többször is teenah, tajnah néven szerepel a füge, görögül szűkön, szűké. A különböző fejlettségű gyümölcsöket négyféleképpen említik a Bibliában: — teenim, tanim (Jeremiás 8:13) érett gyümölcs, — pag, pageha (Énekek éneke 2:13) éretlen gyümölcs, — bikkura, bikura (Ózeás 9:10) korai füge (= első termések), — debela, develet, dvilim (1 Sámuel 25:18; 2 Királyok 20:7) pedig száraz, aszalt füge. A szórványban termesztett gyümölcsfélék közül a füge tekinthető a legfontosabbnak. Nem ismert olyan adat, amelynek alapján feltételezhetnénk, hogy ültetvénybe is telepítették volna. A nomád zsidó nép eleinte csak a szikomor fügét ismerte a pusztá-128
