Surányi Dezső: Kerti növények regénye (Budapest, 1985)
I. A földművelés kezdetei
fejlettebb a termesztésük. India azért képvisel kis részarányt, mert Grigg (1980) a rizst, a jutát, a tárót Délkelet-Azsia ó'shonos növényei közé sorolta. India növényfajainak hovatartozása azért is kérdéses, mert három nagy, meghatározó jelentőségű géncentrum találkozik e szubkontinensnyi ország területén (I., V. és VI. központ). 1. táblázat. A termesztett növények származási helyükön való jelenlegi előfordulása (Grigg, 1980) Származási terület (1)(2) (3) (4) (5) (6) (7) (8) (9) (10) Délnyugat-Ázsia (1)79,5 3,2 8,1 1,9 4,1 0 0 0,2 0 0 Délkelet-Ázsia (2)0,4 69,9 22,3 2,6 0 1,7 0 0 0 0 Latin-Amerika (3)14,4 14,4 48,0 9,1 0,7 0,9 0,1 0,4 1,6 0 Afrika (4)3,7 7,0 39,7 41,8 0,2 0 3,8 0,2 0 0 Észak-Európa (5)47,9 0,1 21,4 0,1 24,2 0,1 0 3,8 0,2 0 Kína (6) 29,1 22,2 12,0 12,4 1,4 16,9 0 2,0 0 0 India (7) A Földközi-tenger 21,7 28,8 14,6 26,2 0 0 1,2 0 0 0 vidéke (8) 67,6 0,6 16,8 0 7,5 0 0 1,6 0 0 Észak-Amerika (9)40,9 1,4 26,1 5,7 9,2 14,3 0,1 0,4 0,1 0 Ausztrália (10)84,3 0,4 1,7 0,3 10,6 0 0 0 0 0 A Föld összesen 34,9 15,1 21,4 18,3 6,2 3,4 0,6 0,6 0,8 0 Az 1. táblázat jól szemlélteti, hogyan hatott a növények elterjedésére Amerika felfedezése. Egy részletes elemzést tartalmazó fejezetben az is megtalálható, hogy a római Impérium terjeszkedése, a népvándorlás kora, a keresztes hadjáratok, a török vagy még előbb a mór expanzió milyen hatással volt az új növényfajok elterjedésére. A gyarmatosítás kora külön fejezetet vagy akár külön könyvet kívánna (gondolva itt a dísznövényekre, a szubtrópusi és a trópusi élelmiszer- és ipari növények elterjesztésére, a monokultúrák kialakulására). Az amerikai földrész megismerése — főleg a kukorica és a manióka behozatala miatt — Afrika arculatát változtatta meg a legjobban. Grigg (1980) véleménye szerint az amerikai endemizmusok Ausztrália, Délnyugat-Ázsia, Kína és India növénytermesztési földrajzára hatottak a legkevésbé. Az 1. táblázat vízszintes soraiból megtudhatjuk, hogy adott helyen a növénytermesztésre használt területek összességén belül milyen a területeknek a fejlécben szereplő számozottakhoz viszonyított aránya (ez az adott őshonos növények számából következik), függőleges oszlopaiból pedig azt, hogy az adott területen őshonos növényeknek milyen a többi területhez viszonyított aránya. Vavilov—Zsukovszkij a géncentrumokról a következőket írja. I. Kínai-japán központ. Közép- és Nyugat-Kína, Korea hegyvidéke a legfontosabb növényi géncentrum (136 faj). Szemes termények: köles, olasz köles, japán köles, szója, kínai bab, szögletes bab, bársonybab, hatsoros árpa, cirok. Zöldségfélék: bambuszfajok (Pseudosasa, Phyllostachys, Bambnsa), 18
