Kovács Gyula (szerk.): Dózsa 1492 - 1972. A Dózsa-emlékünnepségekhez (Cegléd, 1972)
A Dózsa Emlékbizottság irányelvei
DÓZSA GYÖRGYRE EMLÉKEZÜNK A Dózsa Emlékbizottság irányelvei Dózsa György, az 1514. évi magyarországi parasztháború vezére, történelmünk kimagasló alakja fél évezrede, az 1470-es évek első felében — pontosan meg nem határozható időpontban — született Erdélyben. A végvidéki harcokban hírnévre emelkedett székely vitéz megbízást kapott a török ellen toborzott keresztes hadak vezetésére. A hadjárat parasztháborúvá nőtt át, a felfegyverzett parasztok földesuraik ellen fordultak, és Dózsa György a parasztság vezérévé vált. Katonai tetteivel, a nép előtt kifejtett célkitűzéseivel méltó megtestesítője a parasztháború és az évszázados jobbágy törekvések eszméinek és hagyományainak. Személyében a társadalmi haladás egyik nagyszerű hősét tiszteljük, akire emlékezve, a küzdő és szenvedő néptömegekre is emlékezünk. A Dózsa nevével összeforrott parasztháború az 1848—1849. évi polgári forradalmat és nemzeti szabadságharcot megelőző időszak legnagyobb jelentőségű magyarországi antifeudális küzdelme, szerves része volt a kor európai osztályküzdelmeinek és eszmeáramlatainak. A XV. században, a feudális tulajdonviszonyok fennállása mellett, a paraszti földbirtoklás túlsúlya alapján a magyar mezőgazdaságban tovább erősödött a jobbágy paraszti árutermelés. Az osztályharc korábbi eredményei, a szabad költözködési jog kiharcolása és a robotoltatás háttérbe szorulása következtében megindulhatott a nyugat-európaihoz hasonló, szabad paraszti fejlődés irányába mutató tendenciák kibontakozása. Megjelentek a bérmunka kezdeti formái, a paraszti bérletvállalások, melyek fokozták a feudális kizsákmányolás folytán már jelentékeny paraszti differenciálódást. Vékony, tehetősebb réteg felemelkedése mellett a jobbágyság nagy tömegei, helyenként 10—• 30 százaléka, zsellérré vált. A társadalmi munkamegosztás előrehaladásával fellendült az ipar és a városok fejlődése. Az erősödő városokban virágzott 75
