Kovács Gyula (szerk.): Dózsa 1492 - 1972. A Dózsa-emlékünnepségekhez (Cegléd, 1972)

Kovács Gyula: Utószó helyett

kölcsönösen igazítva együttesen legfeljebb egy-, egy és félórás időtartamra tervezzék. E műsorokban semmiféle népi tánc, egyéb táncbetét, sem szóló, sem csoportos formában ne kapjon helyet. Ha van rá lehetőség, kössék össze az ünnepséget Kosa— Csoóri—Sára Ítélet c. filmjének vetítésével, amelyet idejében a Pest megyei Moziüzemi Vállalattól igényelhetnek. Az 1514-es parasztháborúról és a Derkovich-féle Dózsa-sorozatról diafilmek is készültek, ezek beszerezhetők a Diafilm Mintaboltban (V., Tanács körút 2.) vagy kölcsönözhetők a Pest megyei Népművelési Tanácsadó Film tárából (Bp., V., Steindl u. 12. sz.).

A színpad, a pódium, vagyis az emlékműsor színtere egyszerű díszítéssel könnyen, kis anyagi ráfordítással adhat keretet, hátteret az ünnepségnek. Plakát nagyságú, vagy ennél nagyobb, azaz jól látható Dózsa-portrét, Derkovich vagy egyéb Dózsareprodukciót drapériára erősítve fogjunk közre az évforduló két évszámával. Ha ez nem áll rendelkezésünkre, akkor Dózsa György nevét a jubileumi évszámokkal, kartonból vagy más megfelelő anyagból vágjuk ki és ezt erősítsük sima, egyszínű háttérre.

Az 1514-es parasztháború történelmi jelentősége, Dózsa személye az irodalomban és más művészetekben is számos alkotás ihletője volt. Illő tehát, hogy a műsor szerkesztői, rendezői ne formális feladatnak tekintsék e megemlékezések szervezését, előkészítését.

„Nagykőrös és Cegléd, megyénk legrégibb városai. Építünk egészséges lokálpatriotizmusukra és támogatjuk tervüket a paraszt és földmunkás, valamint munkásmozgalmi hagyományaik emlékeinek felkutatására. Továbbra is rangos helyet kell, hogy kapjon kultúrpolitikai munkájukban a Dózsa-, Kossuth- és Arany-kultusz, valamint Várkonyi István, az alföldi földmunkás-mozgalom egyik vezető alakja emlékének ápolása.”*

Az országos ünnepséget a Dózsa Emlékbizottság határozata szerint Cegléden rendezik meg 1972. június 25-én. Jubileumi év azonban az egész esztendő. A kiemelt, országos rendezvények után sem zárul le a megemlékezések, a nagy parasztforradalmár nevét viselő intézmények műsorainak, helyi ünnepségeinek sora.

A parasztság sok évszázados harcáról, a feudalizmussal szembeni küzdelmeiről, forradalmainkról és a szabadságról, az 1514-es parasztháború és Dózsa személye nélkül aligha eshet szó. Éppen ezért reméljük, hogy az 500. születési évforduló után sem veszít kiadványunk időszerűségéből, és ilyen műsorok szerkesztésekor, rendezésekor a tanulmányokat, irodalmi és ze-73