Kovács Gyula (szerk.): Dózsa 1492 - 1972. A Dózsa-emlékünnepségekhez (Cegléd, 1972)

Irodalmi szemelvénygyűjtemény

ASPERJÁN GYÖRGY

DÓZSA GONDOLATAI

Amikor a szívben már az iszonyat szövődményévé válik az igazság, szétfeszíti az ujjakat és kezedbe nyomja a bunkót, a hideg baltát,

a halálig hajszoló félelmet, és örömedben, szálkás fájdalmadban egyaránt csak ordítani-sírni tudsz: akkor indul a forradalom magadban.

És elindul a kaszáló mindenség: öklök erdeje, szívek kegyetlensége, a jóságra hajlamos félelem, hogy a történelmet tetten érje.

Az öldöklés, harapó düh, végző felismerés felcsap az értelemig.

Aki nem bírja, kicsit pihenni az időből durván odébb vezetik.

Mert elevenen rohaszt, értelmet, önérzetet mállaszt a fattyú-forradalom, melyben tohonyák vagy piperkőcök dobolnak igazságot az asztalon.

Ö, ne lehessen kárpótlás az elnézőbb szó, a kisebb fenyíték, a megérdemelt nagyobb darab kenyér az emberség aranyaiért, amire a létezés nevelt.

Ne lehessen igaza a kibicnek, ha kiárusítja a történelmet; az iszonyú leckék egész sora nyújtson egyszer már nekünk védelmet.

A múlt is semmi lesz, ha nem sikerül megállni értelemmel konokon; perünk, mert: testünk, életünk, egyetlen létezésünk, nem tárgyalható másodfokon.

64