Kovács Gyula (szerk.): Dózsa 1492 - 1972. A Dózsa-emlékünnepségekhez (Cegléd, 1972)

Simon István: Dózsa György emléke

Most, születése félévezredes évfordulóján, egész népünk emlékezik a nagy parasztvezérre. Az új, a szocializmust építő ország büszkén vállalja Dózsa örökét, mely nagyban hozzájárult, hogy e nép megértse a szabadságot, élni tudjon vele s méltó legyen legigazibb hagyományaihoz. Országos jelentőségű ünnepségsorozatok, kiadványok teszik az emlékezést igazán nagyszabásúvá és bensőségessé. Mindannyian érezzük ez ügyben a kötelességünket, hiszen igen jó érzés, hogy történelmünk büszkélkedhet e nagy tettel, a világtörténelem jelentős forradalmával, mely népünk legigazibb szellemiségét is kifejezi.

Különösen jóleső érzés azoknak, akik szinte a lokálpatrióták büszkeségével gondolhatnak ebben az évben Dózsára, mivel városuknak óriási, mondhatnánk, döntő szerepe volt a nagyszerű felkelés kibontakoztatásában.

Cegléd népe az egykori piac helyén, ahol a forradalmi vezér kihirdette a megmásíthatatlan paraszti szándékot s zászlaja alá hívta a szegényeket, magyarán mondva: azon a helyen emlékezhetnek a kaszások utódai őseikre s áldozhatnak emléküknek, ahol még a föld is őrzi elmosódott lábnyomukat. Ebben segít majd, az ünnepségek megrendezésében, ez a kis kiadvány is, mely tömören foglalja össze egyrészt Dózsa forradalmának lényegét, lefolyásának fő mozzanatait, másrészt viszont az irodalmi emlékek fölsorakoztatásával megkönnyíti a rendezvények színvonalassá tételét. De missziója valójában mégis az, hogy hírt adjon az utókor hódolatáról, jelen esetben a ceglédiek tisztelgéséről Dózsa emléke előtt. Hasznos gyakorlati tanácsai mellett ugyancsak vállal még más szerepet is.

Hátrahagyni a jövőnek mindazt, amit a maiak tettek Dózsa György emlékének ápolásáért, mintegy példát mutatva ezzel a jövendő ceglédi generációknak is.

5