Kovács Gyula (szerk.): Dózsa 1492 - 1972. A Dózsa-emlékünnepségekhez (Cegléd, 1972)

Szatmári Lajos: Az 1514. évi Dózsa-parasztháború az irodalomban

felkelés kirobbanását. Taurinus pártfogója védelmében sorakoztatja fel az ismert körülményeket. Egészében azonban a mű a velejéig parasztellenes alkotás. Szörnyűlködve írja le a paraszti kegyetlenkedéseket, de az urak dühödt megtorlásaira nem talál megrovó szót. A paraszti népséget ő sem számítja a nemzet kebelébe, s Bakóczcal így mondatja ki műve alapgondolatát:

„... Bárki igaztalanul támadt a magyarra,

győzelme sose lön végül.. .”

A „magyar” itt nyilvánvalóan a megtámadott nemesség. A kirekesztett parasztság számára az egyetlen lehetőséget a gubacsi csatában kegyelmet kérő paraszt szájába adja:

(Saját szem. gyűjt.)

Kortörténeti érték és művészi színvonal tekintetében a Stauromachia színvonalát sem üti meg a másik humanista író, Nagyszombati Márton (1524) szerencsi majd tatai bencés apát műve, a Magyarország főuraihoz című, latin nyelvű költemény. Az 1523-ban Bécsben megjelentetett buzdító röpirattal Nándorfehérvár 1521-ben történt eleste után a török elleni összefogásra próbálja buzdítani a nemességet. A bajok gyökerét vizsgálva jut el Dózsa parasztháborújáig, és az ország romlásáért gyűlölködő hangon a munkától elrugaszkodottakat teszi felelőssé. Nem takarékoskodik a parasztok rémtetteit felsoroló érzékletes sorok megírásával sem:

„... Dúl falukat, kertet, baromistállót s a karámot, mind, ami országnak haszna, javára való.

Esztelenül kirabol szentélyt, egyházat, az oltárt, tömjénes templom szenteletes helyeit.

Szűzi leánykákat szeplőzni se szégyell erővel s tiszta apácáknak áhítatos csapatát...”

Humanista íróművész a nagy műveltségű raguzai bencés szerzetes, Tuberó Lajos (1459—1527) is, akit igazságra törekvő, polgári szemlélettel megírt történelmi munkájáért számon tart a magyar történettudomány és irodalomtörténet is. A maga koráról írt feljegyzéseiben a magyar parasztháborút az osztályellentétek megnyilvánulásaként tárgyalja, s nem kétséges, hogy rokonszenve a parasztok oldalán van.

Az ő feljegyzéseiből ismerjük a ceglédi Dózsa-beszéd a történelmi részben közölt és a középiskolás történelmi olvasókönyvben is megtalálható formáját (II. köt. 326. o.). így neki köszönhetjük a parasztháború ideológiájának klasszikus megfogalmazását. (Dózsa Ceglédről szétküldött egyidejű kiáltványáról,

35