Kovács Gyula (szerk.): Dózsa 1492 - 1972. A Dózsa-emlékünnepségekhez (Cegléd, 1972)
Szatmári Lajos: Az 1514. évi Dózsa-parasztháború az irodalomban
A Dózsa-parasztháború eseménytörténetét leíró, ideológiáját, társadalmi-gazdasági körülményeit feltáró egykorú vagy közelkortárs forrásanyaga ma már jól ismert. A számban gazdag anyag történelmi és irodalmi értéke igen különböző, de abban megegyeznek a források, hogy a parasztháború tényét, eszméit és gyakorlatát elítélik, sőt némelyek gyalázzák. Érthető, hiszen a fennmaradt szövegek az uralkodó osztály íróinak tollából származnak. A leginkább érdekelt fél, a parasztság teljes hitelű, közvetlen megnyilatkozásaival nem rendelkezünk, hiszen a hűbériség korában a paraszt nem igen volt tollforgató. Ha pedig az egyetlen lehetséges úton a papságba került, eltávolodott osztályától. Ez felismerhető az egyetlen paraszti származású kortárs író, Szerémi György különben népi szemléletet megőrző írásában is. A polgári származású, tehát a magyar és idegen uralkodó osztálytól kevésbé függő szerzők írásaiban több-kevesebb megértést találunk a parasztság törekvéseivel, harcával kapcsolatban. Az uralkodó osztályhoz tartozó úri és papi írók gyűlölete, elfogultsága érthető, de ezek sem tagadhatják meg írásaikban Dózsától és népétől a vitézséget, a hősiességet, a parasztforradalom lendületét. Amikor pedig az egyháziak és világiak a letagadhatatlan társadalmi feszültségért egymásra igyekeznek hárítani a felelősséget, vagy amikor a Habsburgokhoz húzó udvari párt és a Szapolyai János nemzeti királyságát támogató köznemesi párt nézeteltéréseit, kétszínűségét, egymás romlottságát, rémületét, kegyetlenségét írják le, akaratlanul is sok igazságot árulnak el a tényleges állapotról és eseményekről. Az is érthető, hogy a humanista irodalom elterjedésének, a reformáció kezdetének ebben a századában a források eredeti nyelve csak kisebbik részében magyar és a nagyobbik felében latin. A háború évéből három egykorú forrást ismerünk: kettő német nyelvű, egy magyar kézirat. 1514 májusában egy budai polgár német nyelvű levelet írt Bécsbe ottani kereskedőtársához. Bécsből a levél Augsburgba került, s ott júliusban röpiratként kinyomtatták címlapján a zászlótartó parasztkuruc képével. Címe: Nagy csodajel történt a keresztes hadnál, melyet egy kardinális hirdetett egész Magyarországon a török ellen. (Rövidített szövege a középiskolai történelmi olvasókönyv II. 324. oldalán.) A levél egy csak maga érdekét néző városi polgár esetlen formájú megnyilatkozása. Félti a kereskedők helyzetét Budán a megrendült közbiztonság miatt, de kitűnik öröme is a I. A parasztháború a XVI. század irodalmában 32
