Kovács Gyula (szerk.): Dózsa 1492 - 1972. A Dózsa-emlékünnepségekhez (Cegléd, 1972)

Pataki Ferenc: Dózsa György és az 1514-es parasztháború

két napig pihentette csapatait, bevárta a környéken toborzott kereszteseket. Ekkor már számottevő tüzérsége és élelmiszert szállító társzekerei is voltak. A katonai szervezés sikeres előrehaladásának egyik külsősége, bizonyítéka, hogy külön tábori zenészeket osztott be az egyes csapatrészekhez. Legjobban a korabeli német röplap jellemzi a szervezést: „.. . a keresztesek semmit sem tesznek a szegény embereknek, megfizetik amit szállítanak nekik..

Dózsa György hadvezéri előrelátását igazolja, hogy még Gyuláról elküldte Balog István alvezérét Csanád alá, hogy Apátfalva körzetében elfoglalja az átkelőhelyeket a Maroson, s ezzel dél felé vonulását biztosítsa (május 24-én este). Ezen a vidéken azonban erős nemesi lovasság tartózkodott Báthori István temesi főispán és délvidéki főkapitány, valamint Csáky Miklós Csanádi püspök vezérlete alatt. Az egyesült főnemesi sereg Apátfalvánál meglepte és szétszórta a kuruc elővédet. Nagylakig kergették és pusztították a futókat. A nemesi vezetők feltehetően azt hitték, hogy Dózsa főseregével végeztek, mert Nagylakon minden katonai elővigyázat nélkül lakomát, nagy vigasságot csaptak. Dózsa azonban — mint kitűnő hadvezér — nem messze maradt el az elővédtől, s még szürkület (május 27) előtt körülvette Nagylakot. Nem volt itt vár, csak erős tölgyfapalánk és sárral tapasztott falak. A kastélyt mély vizesárok vette körül. Mire a mulatozó főnemesek észbekaptak, Dózsa már telehordatta az árkot rőzsével, és kiadta a parancsot a rőzse felgyújtására. Mire az őrség a védelemre gondolhatott volna, körös-körül égett minden. Az ellenállás céltalan volt, aki tehette menekült, de ez csak Báthorinak sikerült a többieket a Maroson elfogták az éber parasztok. A fogoly vezetők életükkel fizettek az előző napi kegyetlen mészárlásért és az ellenállásért.

Néhány napi ostrom után Csanád püspöki város és a vár is a parasztok kezére jutott. Innen Dózsa Aradon át, a Maros völgyi várak elfoglalására indult. Lippát könnyen elfoglalták, mivel a város lakossága önként csatlakozott a parasztokhoz, de Sólymos vára már ellenállt. Ez a város erős tüzérséggel volt felszerelve, az ágyúk súlyos veszteségeket okoztak az ostromlóknak. Dózsa belátta, hogy ágyúk és szervezett ostrom nélkül a várat elfoglalni nem tudja. így a néhány napja Csanádon zsákmányolt ágyúkat a vár alá hozatta. Június 9-én Dózsa pattantyúsai jól irányzott lövésekkel felrobbantották a vár puskaporos tornyát, ezzel olyan nagy tüzet okoztak a várban, hogy néhány nap múlva az őrség — a várkapitány beleegyezése nélkül — föladta a várat.

19