Kovács Gyula (szerk.): Dózsa 1492 - 1972. A Dózsa-emlékünnepségekhez (Cegléd, 1972)
Pataki Ferenc: Dózsa György és az 1514-es parasztháború
s áldott gyülekezet kényszeríthesse, megzabolázhassa és megtörhesse ama hitetlen és átkozott nemesek erejét és hadát. — Ha így cselekedtek, jól lészen; máskülönben a fent írt büntetés ér benneteket, de azt is meg nem elégeljük, de házatok előtt, kaputok félfájára függesztünk benneteket. . Cegléden, a piacon mondotta el Dózsa György híressé vált beszédét a fölkelő sereg előtt. „Ez a ceglédi beszéd az egyik legfelemelőbb dokumentuma a magyar jobbágyság évszázados felszabadulási törekvésének” — írja Székely György egyetemi tanár. Ez a nagyszerű beszéd különböző későbbi forrásokban, másformában maradt fenn, de mindegyik egységes abban, hogy Dózsa a szörnyű kizsákmányolás elleni elkeseredésnek adott hangot és kemény harcot hirdet a kizsákmányolok ellen. Minderről legszemléletesebben Tuberó Lajos (1455—1527) raguzai bencés humanista írt, de hogy honnan vette értesüléseit, nem tudjuk, kétség azonban nem fér ahhoz, hogy rokonszenve a parasztok oldalán van. Állásfoglalását mutatja a Dózsa szájába adott beszéd, amely az egykori felkelő parasztok törekvéseinek klasszikus megfogalmazása. Ha szószerint nem is, de tartalmában hitelesnek mondhatjuk. Egy rövid bemutató, mely önmagában is mozgósít: „... Nem is a természet, de az igaztalan szerencse és emberi kapzsiság teremtette a szolgaságot, nincsen is nagyobb emberi bűn, mintha emberek hatalmukkal visszaélve, kegyetlenül, durván szolgaságban tartják önön nemzetük tagjait. Mindegy, hogy rabszolgamunkára szólítanak-e, vagy rabszolga-e a neved is, akit pénzen szereztek, vagy hadban fogtak el! Egyazon sors, bárhogyan nevezzék is. Polgártársai vagytok a magyar nemességnek, de nem parasztként, hanem rabszolgául tart titeket. Egyformán süt a nap emberre, baromra: de még jó, hogy a nemesség ezt megengedi nektek. Mert igaztalanul magának követel a nemesség minden egyebet, amihez ép annyi jogotok van, mint neki. A gőgös népség még nyomorult lelketeket is csak azért hagyja meg, mert hasznára van, hogy éltek . .. Nekik szántjátok a földet, nekik ültettek szőlőt, nekik neveltek nyájat és csordát: nektek csak szolgaság és ínség marad ... Ha a nemes házat épít, ha nősül, ha a leányát adja férjhez, ha vendéget fogad, ha születik, ha meghal, ha királyhoz megy a maga dolgában — 2 A Dózsa-emlékünnepségekhez. v. s**fer) 17
