Bene István - Kisfaludi István (szerk.): Ceglédi kalendárium '97 (Cegléd, 1996)

CEGLÉDI KALENDÁRIUM'97

Élete: a zene

(Portrévázlat Béres Károlyról)

Szép eseménnyel kezdődött az 1996-os év az Erkel Ferenc Zeneiskola igazgatójának, Béres Károlynak. A Magyar Kultúra Napja alkalmából kiemelkedő munkáját Németh László-díjjal tüntették ki. Jellegzetes alakja mindennap feltűnik a város utcáján.

Az elmaradhatatlan kerékpárján indul a szeretett zeneiskolájába igazgatni, tanítani.- Egy élet alkotó munkáját jutalmazta ez a tenyérnyi plakett. Mire a legbüszkébb?

Számomra mindig fontos volt, amit csináltam, mindig úgy éreztem, van értelme. Olyan változatos munkalehetőségem volt, nem is tudom, hogy melyiket soroljam előbbre! Fontosnak tartom, hogy megépült a zeneiskola, hogy a Kossuth Gimnázium leánykarát vezettem, hogy a pedagógus énekkar alapítója voltam, hogy tanítottam hatéves kortól tizennyolc éves korig a növendékeket. így nem csupán elméletben láttam, hová akarok eljutni - a gyakorlatban is végig tudtam csinálni.- Mit jelent az Ön életében a zenei1 Nagyon röviden azt mondanám, hogy mindent. Életem a zene. így alakult az életem sora. Olyan iskolába jártam Békéstarhoson, ahol a zene szellemében nőttünk fel, ez lett belénk plántálva. A 45-46-os évek mindent megújító, a háborús romokat eltakarító és újjáépítő gondolatnak volt az egyik láncszeme ez az iskola. Egy kis faluból, Mezősasról kerültem oda.- Talán családi hagyomány volt a zenei pályaválasztás?

Csupán annyiban, hogy a szüleim szerették a zenét. Édesapám elég jól tárogatózott, és én kisgyerekként nagyon szerettem őt hallgatni. A templomunkban a kántor is sokszor énekeltetett, talán ezért is adtak énekes alapon nyugvó zeneoktatási intézménybe, amely meghatározta az egész munkásságomat.- Mi az első gondolat, ami a zenéről eszébe jut? A könny és a taps.- Ön hogyan látja, mennyire van jelen a zene mindennapjainkban ?

54