Bene István - Kisfaludi István (szerk.): Ceglédi kalendárium '97 (Cegléd, 1996)

CEGLÉDI KALENDÁRIUM '97

lehet megszerezni, legfeljebb hozza magával a génjeiben. Ön hol tudja tetten érni a családjában ezt a típusú szívós emberi magatartást ?-Tápiószőlősön nőttem fel, édesapám négy évig hadifogságban volt, és hát nagyon-nagyon meg kellett dolgozni azért, hogy a család talpon maradjon. Már hatéves koromtól aratni jártam a szüleimmel, hajnaltól késő estig egy héten át kinn voltunk, és csináltam, amit éppen kellett. A kilenc éves nővérem addig otthon ellátott mindent. Gyerekkorunk óta ki kellett vennünk a részünket a család fenntartáshoz szükséges munkából. Onnantól kezdve pedig iskolás éveimben is szükség volt erre a kitartásra, mert mindig hátránnyal indultam. A szolnoki gépipari technikumba kerültem, de mivel egy falusi általános iskola nem tudott olyan felkészültséget biztosítani, amilyet a városi képzés feltételezett volna, ezért rendkívül sokat kellett bepótolnom. Utána 1962-ben bekerültem Ceglédre. Nemcsak a város volt ismeretlen, hanem a munkahelyi környezet is. Első alkalommal alig találtam meg az EVIG-et. Külső segítségre nem számíthattam, saját tevékenységem eredményei vitték szépen felfelé a pályámat. Az ott eltöltött 15 év alatt nyilvánvalóvá vált, hogy számomra vonzóbb az emberek között dolgozni, mint egy irodában, hogy mások problémái jobban érdekelnek, mint a sajátom; és hogy amihez hozzáfogok, azt szívósan végig is csinálom. Azt hiszem, ennek a közösségi szemléletnek köszönhetően az EVIG-ből továbbvittek, bekerültem a város vezetésébe. 1985-ben, amikor tanácselnök-helyettessé választottak, a lecke már az lett, hogy ennek a közösségnek mit tudok felmutatni. A mások problémáival való ismerkedés egyre szaporodott, egy idő után el is híresültem arról, hogy hozzám bármikor lehet fordulni, és ha egy pici esély van, akkor mindenkinek segítek. Azt hiszem, hogy a '96-os választásnál ez íródott a javamra.- Természetes, hogy legtöbbünknek vannak ambíciói, de az a munkakör, amelyre Ön pályázott, elégeti az embert a közösség kohójában... Miért éppen ennek a pozíciónak az elérése érdekében mozgósította erőit, mi motiváltai- Minden ember sokat ad arra, hogy a maga mögött hagyott úton milyen eredmények sorakoznak. Azért szerettem az EVIG-es időszakot, mert konkrétan meg tudtam mutatni, hogy miben van benne a kezem munkája. Aztán a sors úgy hozta, hogy nyolc éven át gazdaság- és várospolitikával foglalkoztam a pártbizottságon, de soha nem éreztem elégedettnek

magam, mert - bár jó gazdaságpolitikusnak tartottak - látható eredményekben nem lehetett felmutatni, amit végeztem. Ez annyira zavart, hogy az utolsó két évben elkezdtem konkrét dolgokkal foglalkozni, és csak emlékeztetőül mondom, hogy akkor szerveztük meg, hogy a Tejipari Vállalat sarkára kerüljön egy bolt, elkészüljön az ipartelepi út, továbbá a Széchenyi útnak a kelet felé eső szakasza. Mikor aztán 1985- ben tanácselnök-helyettes lettem, Fekete Antal szabad kezet adott a műszaki- és pénzügyek intézésében. Hozzám került az összes beruházás, felújítás; és oly módon tudtam eljárni, hogy elindult a Royal- és az OPÁL-ház építése, a külterületi ABC-program, és nagy ütemben folytatódott a gázvezeték és az úthálózat bővítése. Megnyugodtam, mert az év végén készített mérlegemben szerepelt 14 km gázvezeték, 3 km út, ABC és iskola beruházás. Szeretem, ha az a szellemi és fizikai energiakifejtés, melyet egy kisebb vagy nagyobb közösségért végzek, mérhető, ha a tények magukért beszélnek, de leginkább, ha a különböző létesítmények megvalósításában részem van.- 1996 elején milyen konkrét célok vezérelték, amikor a város előtt ismét vállalta a megméretést ellenfeleivel szemben 1- Mindig is megszállottan hittem, hogy a kapott lehetőségeknél nagyobb mértékben lehet egy települést fejleszteni. A várospolitikáról az a véleményem, hogy szinte minden beletartozik, amitől javul az itt élő emberek komfortérzése - legyenek azok akár megoldott lakásfeltételek, közművek, kulturális- és sportprogramok. Körültekintő vezetéssel még akkor is előre lehet jutni, ha az anyagi feltételek egyre nehezebbek. Az elmúlt öt évben hiányoltam a folyamatos párbeszédet a város lakosságával és a gazdasági szereplőkkel. Önmagam számára is mindig kritikusan jegyzem meg azt, hogy ha az emberek nincsenek beszélő viszonyban, és széthúznak, akkor roppant nehéz egy előremutató szellemet kovácsolni. Tehát meg vagyok győződve arról, hogy a közösségért nemcsak a város vezetőinek, hanem minden lakójának sokat kell tenni - még ebben a megélhetési gondokkal terhelt helyzetben is. Szeretném elérni, hogy pezsegjen Cegléd élete és jól érezze magát itt mindenki. Hatalmas gazdasági, szellemi erő található itt, büszkék lehetnénk rá, hiszen az értékeinkből fel tudunk mutatni olyanokat is, amelyeket az ide látogatók elismeréssel illetnek, miközben sokszor lebecsüljük saját dolgainkat.

43