Bariczné Rózsa Mária et al. (szerk.): Ceglédi kalendárium '95 (Cegléd, 1994)

Kisfaludi Péter: Tisztelt Olvasó!

CEGLÉDI KALENDÁRIUM '95 könny igaz érzelmek jele" - kommentálta a látottakat a „Czegléd és Vidéke" munkatársa. Valóban pá­ratlan a könnyező közgyűlés képe, hivatalos testületek ritkán szokták érzéseiknek nyíltan jelét adni. Gubody azonban a tettek embere volt, az általa még akkor beterjesztett javaslatok a város kegyele­tének méltó lerovására vonatkoztak. A közgyűlés vita nélkül megállapodott abban, hogy küldöttséget menesztenek Kossuth temetésére, akár Turinban, akár Budapesten lesz a végső búcsú. Elfogadták azt is, hogy mind a temetés, mind az országos Kossuth-emlék költségeihez hozzájárul a város. Elhatároz­ták egy „díszes emlékszobor" ceglédi felállítását, majd a ravatalra szánt koszorúról, a Kossuth-család­­hoz intézendő távirat szövegéről döntöttek. A nemzet gyászában - Ferenc József szigorú és kicsinyes utasítására - csak az állami szervek nem osztoztak. Ezért Budapest közgyűlése március 21-én magára vállalta Kossuth budapesti temetésének rendezését, költségét. Ennek tudatában ült össze Cegléden még ezen a napon a közgyűlés s ekkor ho­zott döntésük alapján összeállt a turini gyászszertartásra küldendő bizottság. A polgármester vezetése alatt álló 5 tagú hivatalos küldöttséghez még hatan önként csatlakoztak. Az itthon maradó képviselő­ket pedig a budapesti végtisztességen való megjelenésre kérték föl a szervezők. A városi közgyűlés után mások is részt vállaltak a kegyeletből. Elsőként a turini százas küldöttség ült össze március 22-én. A „nemes gárda", mely 17 évvel azelőt­ti látogatásával sajátos példáját nyújtotta Kossuth iránti szeretetének, az iránta való gyászát hasonló­képpen mutatta meg. A szokásos formaságon kívül ilyképpen emlékeztek meg a turini remetéről: „...elhatározták, hogy a küldöttség összes tagjai három hónapon keresztül gyászt viselnek kalapjuk mellett, házaikra pedig kitűzik a fekete lobogót." Az Ipartestület is osztozott a gyászban, a családhoz intézett részvéttáviratban Kossuthot az ország megváltójának nevezték. Természetesen elhalasztották a napokban tervezett mulatságukat is. Az egyházak közül elsőként a reformátusok cselekedtek: a közelgő húsvéti feltámadás örömünne­pe ellenére, templomuk egész belsejét feketével vonták be. Az izraelita hitközség sem mulasztotta el gyorsan összehívni rendkívüli gyűlését, 6 pontos határoza­tuk a szokásos rendelkezéseket tartalmazta. Az evangélikusok (Kossuth maga is lutheránus volt) Török József lelkész révén a fővárosi gyászszer­tartáson képviseltették magukat. A városban tartózkodó színészek, Pesti Ihász Lajos és társulata, a maguk módján gyászoltak. Vasár­napi előadásukon az „1848 és 1894. március 15." című „némaképlettel" emlékeztek Kossuthra. Nagyvonalúságukat bizonyítja, hogy a bevétel egy részét a Kossuth-szobor költségeire ajánlották fel. A nemzeti gyász idejére természetesen zárva maradtak az iskolák, a kapitányi hivatal rendeletére a nyilvános szórakozóhelyeken elhallgatott a zene, elhalasztották a mulatságokat. A feltámadott Krisztus ünnepén a templomokban külön imát szenteltek a halott Kossuth lelki üdvéért. De szervezés, utasítás nélkül is megérintette az emberek lelkét a mélységes bánat. Talán a cigány zenészek vállalása példáz­za ezt a legjobban, akik most hallgatásukkal gyászoltak. Pedig a muzsikálás számukra a kenyérkereset forrása volt. Ezúttal a kereskedők sem törődtek a bevétellel. A Barta és Berger, a Berger Adolf és Fia cég, vala­mint Hirn Sámuel felhívása, melyben az üzletek április 1-i bezárására hívják föl kollégáik figyelmét, a „Czegléd" c. újságban jelent meg. Akik pedig többet akartak tudni Kossuthról, 40 krajcárért megvehették Sebők Béla nyomdájában „egy 1848-as képviselő" róla szóló művét vagy az újság kiadóhivatalában az Aradi Zsigmond Kossuth­­szobráról készült fényképet. Az április 1-én reggel fél 7-kor induló különvonaton kb. 6-800 ember utazott Ceglédről a temetés­re. A résztvevők pontos létszáma megállapíthatatlan, hiszen sokan már pénteken, szombaton elmen­tek a fővárosba. A rendre a Török István ügyvéd vezette bizottság vigyázott, amelynek tagjai erre az al­72

Next

/
Thumbnails
Contents