Bariczné Rózsa Mária et al. (szerk.): Ceglédi kalendárium '95 (Cegléd, 1994)
Kisfaludi Péter: Tisztelt Olvasó!
CEGLÉDI KALENDÁRIUM '95 könny igaz érzelmek jele" - kommentálta a látottakat a „Czegléd és Vidéke" munkatársa. Valóban páratlan a könnyező közgyűlés képe, hivatalos testületek ritkán szokták érzéseiknek nyíltan jelét adni. Gubody azonban a tettek embere volt, az általa még akkor beterjesztett javaslatok a város kegyeletének méltó lerovására vonatkoztak. A közgyűlés vita nélkül megállapodott abban, hogy küldöttséget menesztenek Kossuth temetésére, akár Turinban, akár Budapesten lesz a végső búcsú. Elfogadták azt is, hogy mind a temetés, mind az országos Kossuth-emlék költségeihez hozzájárul a város. Elhatározták egy „díszes emlékszobor" ceglédi felállítását, majd a ravatalra szánt koszorúról, a Kossuth-családhoz intézendő távirat szövegéről döntöttek. A nemzet gyászában - Ferenc József szigorú és kicsinyes utasítására - csak az állami szervek nem osztoztak. Ezért Budapest közgyűlése március 21-én magára vállalta Kossuth budapesti temetésének rendezését, költségét. Ennek tudatában ült össze Cegléden még ezen a napon a közgyűlés s ekkor hozott döntésük alapján összeállt a turini gyászszertartásra küldendő bizottság. A polgármester vezetése alatt álló 5 tagú hivatalos küldöttséghez még hatan önként csatlakoztak. Az itthon maradó képviselőket pedig a budapesti végtisztességen való megjelenésre kérték föl a szervezők. A városi közgyűlés után mások is részt vállaltak a kegyeletből. Elsőként a turini százas küldöttség ült össze március 22-én. A „nemes gárda", mely 17 évvel azelőtti látogatásával sajátos példáját nyújtotta Kossuth iránti szeretetének, az iránta való gyászát hasonlóképpen mutatta meg. A szokásos formaságon kívül ilyképpen emlékeztek meg a turini remetéről: „...elhatározták, hogy a küldöttség összes tagjai három hónapon keresztül gyászt viselnek kalapjuk mellett, házaikra pedig kitűzik a fekete lobogót." Az Ipartestület is osztozott a gyászban, a családhoz intézett részvéttáviratban Kossuthot az ország megváltójának nevezték. Természetesen elhalasztották a napokban tervezett mulatságukat is. Az egyházak közül elsőként a reformátusok cselekedtek: a közelgő húsvéti feltámadás örömünnepe ellenére, templomuk egész belsejét feketével vonták be. Az izraelita hitközség sem mulasztotta el gyorsan összehívni rendkívüli gyűlését, 6 pontos határozatuk a szokásos rendelkezéseket tartalmazta. Az evangélikusok (Kossuth maga is lutheránus volt) Török József lelkész révén a fővárosi gyászszertartáson képviseltették magukat. A városban tartózkodó színészek, Pesti Ihász Lajos és társulata, a maguk módján gyászoltak. Vasárnapi előadásukon az „1848 és 1894. március 15." című „némaképlettel" emlékeztek Kossuthra. Nagyvonalúságukat bizonyítja, hogy a bevétel egy részét a Kossuth-szobor költségeire ajánlották fel. A nemzeti gyász idejére természetesen zárva maradtak az iskolák, a kapitányi hivatal rendeletére a nyilvános szórakozóhelyeken elhallgatott a zene, elhalasztották a mulatságokat. A feltámadott Krisztus ünnepén a templomokban külön imát szenteltek a halott Kossuth lelki üdvéért. De szervezés, utasítás nélkül is megérintette az emberek lelkét a mélységes bánat. Talán a cigány zenészek vállalása példázza ezt a legjobban, akik most hallgatásukkal gyászoltak. Pedig a muzsikálás számukra a kenyérkereset forrása volt. Ezúttal a kereskedők sem törődtek a bevétellel. A Barta és Berger, a Berger Adolf és Fia cég, valamint Hirn Sámuel felhívása, melyben az üzletek április 1-i bezárására hívják föl kollégáik figyelmét, a „Czegléd" c. újságban jelent meg. Akik pedig többet akartak tudni Kossuthról, 40 krajcárért megvehették Sebők Béla nyomdájában „egy 1848-as képviselő" róla szóló művét vagy az újság kiadóhivatalában az Aradi Zsigmond Kossuthszobráról készült fényképet. Az április 1-én reggel fél 7-kor induló különvonaton kb. 6-800 ember utazott Ceglédről a temetésre. A résztvevők pontos létszáma megállapíthatatlan, hiszen sokan már pénteken, szombaton elmentek a fővárosba. A rendre a Török István ügyvéd vezette bizottság vigyázott, amelynek tagjai erre az al72
