Bariczné Rózsa Mária et al. (szerk.): Ceglédi kalendárium '95 (Cegléd, 1994)
Kisfaludi Péter: Tisztelt Olvasó!
CEGLÉDI KALENDÁRIUM '95 Réti Miklós- Tekintsük át az elmúlt négy esztendőt! Milyen tervekkel, elképzelésekkel kezdte meg 1990-ben a parlamenti munkát?- A ciklus kezdetén arra gondoltam, hogy bőven lesz teendő. Ceglédi vagyok, ismertem a mechanizmust, ahogyan a régi megyei tanács vezetése működött a párt irányítása alatt. Ennek következtében Pest megye déli része mostohagyerek volt. Mindenki előtt ismert, hogy a központi pénzekből elsősorban a megye északi részén lévő települések kaptak. A megye déli részének ezért komoly restanciái keletkeztek. így Cegléd városának is. Azt hiszem, hogy ezt mindenki érezhette. Úgy gondoltam négy évvel ezelőtt, hogy mindent megpróbálok azért tenni, hogy ez a lemaradás csökkenjen. Ennek megfelelően úgy gondoltam, hogy Cegléden tenni kell azért, hogy az oktatás megfelelő színvonalra kerüljön, hiszen diákváros is Cegléd. Másrészt, hogy az itteni cégek, vállalatok az átalakulás nehézségei között próbáljanak talpon maradni. Elkezdtem azon fáradozni, hogy Ceglédnek legyenek kapcsolatai a külföld felé is. Lehetőleg működő tőke jöjjön be a városba. Egyik nagy álmom volt a termálvíz hasznosítása, hogy végre legyen ennek a városnak megfelelő strandja. Mindig is fájlaltam, hogy az itteni embereknek, ha strandolni akarnak Kecskemétre, Szolnokra, Tiszakécskére és egyéb helyekre kell menniük. Az ugye nyilvánvaló, hogy úgy tudok, mint országgyűlési képviselő eredményt elérni, ha az önkormányzat ebben partner. Ebben sajnos csalódnom kellett, annyira nem lett partner az önkormányzat, mint reméltem. Ennek megfelelően az eredmények sem lettek olyan nagyok, mint amit célul tűztem ki. Ennek ellenére vannak eredmények és úgy érzem, hogy nem múlt el a négy év nyomtalanul.- A választási szóróanyagban nagyon konkrét tételeket és összegeket sorolt fel. Mi az, amit sikerült - mint országgyűlési képviselő - úgymond „kijárnia" ennek a városnak?- Valóban meg lehet több dolgot is nevezni. A legbüszkébb a mezőgazdasági szakközépiskolára vagyok. Ott az én elképzelésem alapján indult az új típusú oktatás. Nem volt könnyű munka ehhez az oktatóbázist, a gyakorló gazdaságot-tulajdonképpen szinte ingyen - megszerezni. Ennek értéke igen komoly összeg. Aztán a céltámogatás a kórháznak. Azt hiszem, hogy ha az ember nem lobbizik, ha nem viszem a kórházigazgató urat a Népjóléti Minisztérium államtitkárához, talán nem érünk célba. Ugyanígy a címzett támogatásra is elkészítettük a terveket, az Andréka úrnál, a helyettes államtitkár úrnál eljártam. Biztatott bennünket. Most új képviselője lesz a városnak, talán lehet szerepe abban, hogy '95-ben ez a 680-700 millió forintos támogatás valóban a kórházhoz kerüljön és lehetőség nyíljon arra, hogy az itt élő emberek megfelelő színvonalú egészségügyi ellátásban részesüljenek. Konkrétum talán még az is, hogy az ÉVIG nem maradt volna talpon, ha akkor a jelenlegi igazgatóval közösen nem mozdulunk és az adóügynél nem sikerülni elintézni nekik bizonyos komoly összegű adóelengedést. Az a cég már romjaiban lenne, így sincs könnyű helyzetben. Az, hogy mégis működik és még kitörési pontjai is lehetnek, azért ebben is van szerepem.- Az Ön kezdeményezésére született a testvérvárosi kapcsolat kialakítása az erdélyi városokkal, általában a kapcsolat felvétele a Székelyfölddel. 39 Fotó: Kistaludi István
