Gergelyné Baktai Júlia (szerk.): Benedek Péter. Válogatás a festőről szóló irodalomból - Pest megyei múzeumi füzetek 11. (Szentendre, 1979)

Tersánszky J. Jenő: Benedek Péter

Tersánszky J. Jenő:

Benedek Péter

(A Nemzeti Szalon kiállítása)

A Nyugatban évekkel ezelőtt már írtam egy cikket Benedek Péterről. Nincs kezemnél és nem emlékszem rá, hogy megállapítottam-e azt, hogy legszerényebb nézetem szerint ez az egyszerű napszámosból, autodidaxis útján lett művész a legnagyobb magyar festő.

Ezt a súlyos kijelentést, amint ide írom, még csak túlzásnak sem tartom. Kivált most, mikor teljes gyűjteményben néztem végig a Benedek Péter több évi munkásságát.

Ha megállapításomból bizonyos nyomatékkai szeretném kiemelni azt, hogy a Benedek Péter művészete főleg magyar s mint ilyen a legnagyobb, hát ez tulajdonképpen magától-értetődöttség előttem. Miután azonban mindig jó az ilyen érték-elhelyezésnél a fölfogás némi magyarázata, mégis rászánok pár szót itten, miért hangsúlyoznám, hogy Benedek Péter mint magyar a legnagyobb festő szememben.

Ez a magyarázat nemleges formában a legjobb. Azért legnagyobb magyar festő Benedek Péter a szememben, mert semmi más nincs a művészetében, mint magyar.

Úgy érzem, már nagyon ismételném magam itt a Nyugatban, ha hosszadalmasan fejtegetni kezdeném, hogy bármi fajta művészetben szememben legnagyobb, csaknem egyetlen érték a sajátosság és eredetiség, a rokontalan és hatásoktól tiszta, elsőfoglalású művészet, mert bárha ezen felfogáson kívül is születhetnek nagy értékek, ez mégis a legtöbb, legnagyobb. De természetes, hogy felfogásom ebből a szemszögből van felállítva. Benedek Péter azért a legnagyobb magyar festő, mert semmi más nincs benne, mint magyar.

Valami olyan kép él bennem ennek a Benedek Péternek a magyar hagnsúlyozású művészetéről, hogy be tudnám helyezni Benedek Péter képeit régmúlt magyar korokba, mikor a magyar

36