Gergelyné Baktai Júlia (szerk.): Benedek Péter. Válogatás a festőről szóló irodalomból - Pest megyei múzeumi füzetek 11. (Szentendre, 1979)

Móricz Zsigmond: A földmunkás, mint festőművész

Móricz Zsigmond:

A földmunkás, mint festőművész

Reggelinél ültünk, bejön a szobalány s azt mondja:

— Itt van a festő.

A cserépkályhát átrakták s körülötte ki kellett javítani a falat.

— Jól van — mondom — menjen be a szobába, mingyárt megyek.

Később bementem s ott állt az asztal mellett egy szomorú nagybajszú emberke.

— Maga az?

— Igen.

Nem nagy kedvvel néztem rá, mert nem néztem ki belőle, hogy meg tudja csinálni. Mégis ahhoz szakavatott ember kell, hogy a festés patronjait szabad kézzel pótolja. Előre láttam, hogy már megint az lesz, hogy egyik mesterember a másik munkájára rápiszkít. Ez ugyanis rettenetes, ahogy a szobafestő nem kíméli a parkettet.

Szerencsére nem szólottám. Az ember szólalt meg, ami szintén váratlan volt. Lehajtotta a fejét, elfordította az arcát s úgy, kissé félre dünnyögve mondta:

— A könyvet hoztam el önnek.

Az a szó, hogy „önnek” úgy jött ki a bajusza alól, mint egy bokszütés. A kis emberen, aki feketébe volt öltözve s olyan volt, mint egy napszámos a lányfalusi kertben, semmivel sem különb, legfeltűnőbb a túlsók bajusz, a kicsi orra alatt.

— Milyen könyvet?

Szó nélkül átadott egy vörösnarancsszín táblájú, nagyon elegánsan kiállított könyvet, amelynek a fedelén egy csodálatos szép női alak szoptat.

A kép az első pillanatra meglepett s ott maradt a szemem rajta. Valami kimondhatatlan szomorúság van a szép fiatal parasztasszony arcán. Az anya. A parasztanya, aki a jövendő

27