Gergelyné Baktai Júlia (szerk.): Benedek Péter. Válogatás a festőről szóló irodalomból - Pest megyei múzeumi füzetek 11. (Szentendre, 1979)
Szabó Lőrinc: Egy uszódi földműves a legújabb magyar festő tehetség. Beszélgetés Benedek Péterrel
Szabó Lőrinc: Egy uszódi földműves a legújabb magyar festőtehetség Beszélgetés Benedek Péterrel Az Alkotás Művészház termeiben 29-én nyílik meg Benedek Péter földmívesfestő első gyűjteményes kiállítása. A kiállítás elé úgy a magyar művészek egyeteme, mint a közönség szokatlanul érdeklődéssel tekint és ez az érdeklődés jogosult is, mert Bálint Jenő, az Alkotás igazgatója egy teljesen ismeretlen és iskolázatlan őstehetséget mutat be. A kiállítási helyiségben futólag megtekintem Benedek Péter akvarelljeit, paszteUjeit, ceruzarajzait, amelyek közül némelyik az ösztönösen megtalált lehető legnagyobbfokú rafinement-nal, a legtöbb pedig ősi primitívséggel, gyermekiesen kedves és tarka színekkel, nem tanult, de ösztönösen megtalált kitűnő komponálóképességgel van megcsinálva. A képeken egész különleges módon keveredik Benedek Péter naturalisztikus és impresszionisztikus hajlamaival a minden kultúrbefolyástól mentes néplélek természetes expresszionizmusa: az átlelkesítés. A kiállítási helyiség egy kis szobájában bemutatnak az új művésznek és édesapjának. A festő alacsonytermetű, kissé meghajlott testű, komoly, sőt komor arcú férfi, kissé koravén, talán 30 esztendős, de többnek látszik. Fekete ruhát visel, csinos puha ingjének gallérja alatt nincs nyakkendő, a haja nagy, fekete, fekete a bajusza is, amely kétoldalt hosszan lelóg, szeme beesett, szemöldöke szinte derékszögben törik meg a szemei fölött. Nehéz fekete bakancs van a lábán és Benedek János félénken, zavartan jár-kél a szobában. Apa és fiú Édesapja vele szemben meglepően nyugodt, egészséges magyar ember. Rövid haja és hosszú bajusza már őszül. Fekete ruhát hord és oly szelíden néz ránk szemüvege mögül, mint egy 21
