Gergelyné Baktai Júlia (szerk.): Benedek Péter. Válogatás a festőről szóló irodalomból - Pest megyei múzeumi füzetek 11. (Szentendre, 1979)

Önéletrajz

Onnan vittek bennünket egy helyre, ahol egy piroszsinoros honvédbaka állt őrt. Később egy épület udvarán két sorba állítottak bennünket. Kérdezték mennyit akarunk napszámot. 4 forintot ígértek naponta. Szóval ez Pesten vót a Kőbányai úton. Mások most az utcák nevei, de akkor úgy vót. El lettünk szortírozva széjjel. Másnap munkába álltunk. Én a Ganz Danubius gyárba kerültem. Eleinte a vas fölhasogatta a kezemet, nem tudtunk a vasakkal bánni. A vagonból kellett a vasat kiszedni fajcerokkal. Ez így ment 4—5 napig. Utána elhelyeztek onnan. Kerékvédőket, csapágyakat raktam. Már egész beletanultam, hogyan kell siktóni. Szeretett is a vezetőm. Egy orosz katona volt, fogságból került oda. Éjszakáztam is sokat.

Akkor aztán a vasöntödébe kerültem Budára. Itt megfestettem a „Rokkant katonák látogatása a gyárba”. Törtük a vasat vasfúróval. A gyárba is rajzógattam a társaimat. Sokan gyűlölködtek rám és ellenkeztek velem. A művezetőnek mutatták is a rajzomat.

Ez egy szombati nap vót. Előzőleg elhoztam a képeimet Úszódról. Odaadtam az öreg Csertőinek, az meg megmutatta a csoportvezetőmnek. Ez mindjárt vitte föl a képeket az irodavezetőhöz a Bálint Jenőhöz. Az mindjárt fölhívatott. Fölmentem azon mód piszkosan. Nagyon féltem, hogy mit akarhat ez. Gondoltam, hogy a képek ügyében hivat. Mindenki nézett rám az irodában, kíváncsiak vótak, hogy most mi lesz?

Kérdezte Bálint Jenő, hogy ki vagyok, honnat jöttem? A családba tud-e rajzóni valaki? Én elfelejtettem mondani hogy apám tud tehenet meg lovat. Ott mindjárt megvette a képeimet, meg is fizetett értük nem sokat, de jó vót zsebpénznek.

Én a képeket azért vittem magammal a gyárba, mert vót ott egy falumbeli, az azt mondta, hogy az apja irat egy kérvényt, hogy ő hazamehessen szabadságra. Gondutam én elhozom a képeimet s hátha akkor engem elengednek szabadságra hamarabb, mint a Takács Eleket.

Ez szombati nap vót, hogy Bálint Jenő felhívatott azt mondta, mosakodjak meg és vegyem fel a tiszta ruhámat. Úgy is vót. A munkások hosszú sorban álltak a fizetésért mi csak menténk mindenki mellett el, egyenest a pénztárhoz és ott mindjárt odaadták a béremet. Olyan jó érzés vót megelégedettség, hogy mindig maceráltak, és én előre megkaptam a bért. Elmentünk Pestújhelyre a Bálint Jenő lakására. Azt mondta, hogy most itt

11