Asztalos István - Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza - Földrajzi monográfiák 4. (Budapest, 1960)
II. fejezet: Sárfalvi Béla: A növénytermelés jelenlegi területi eloszlása
a különböző talajú járások területén learatott búzatermésekben is nagyjából egyformán tükröződött. A természeti viszonyok, valamint a termésátlagok alapján élesen elkülönülnek egymástól a különböző rangú búzatermelő körzetek, melyek — jellemző adottságaikat figyelembe véve — több típusba sorolhatók. 1. Bácska és Dunamente. A talajbeli és éghajlati adottságok, különösen a Bácskában a búza igényeinek megfelelőek, bár Kalocsától É-ra már érzékenyen csökken a csapadék. A vetésterület 24—27% körül ingadozik, a termésátlagok az országos átlagnál magasabbak és viszonylag egyenletesek. 2. A Tisza-, Tápió- és Galgamente. Ez a három peremkörzet a búzának már másodrendű termőterülete; a Galga völgyében a talajviszonyok, a Tápió és a Tisza vidékén a gyérebb csapadék következtében. A szántó 20—23%-án termelik a búzát, az országosnál jobb terméseredmények mellett. A termésátlagok aránylag egyenletesek, a Tisza mentén azonban gyakori az ingadozás. 3. Budapest környéke. Bár a természeti feltételek nem jobbak, sőt helyenként kedvezőtlenebbek, mint az előbbi három körzet területén, a terméseredmények — a belterjesebb gazdálkodás következtében — itt sokkal magasabbak. Ugyanakkor igen kicsi a vetésterület, hiszen a városellátó övezetben a kalászosok termelése csak harmadrangú kérdés. 4. A homokhátság. Mind a talajbeli, mind pedig az éghajlati adottságok alkalmatlanok a búzatermelésre, eltekintve néhány kisebb, vályogtalajokkal borított területtől. A vetésterületek kiterjedése jelentéktelen, a termésátlagok pedig nagyon alacsonyak. A felsorolt termelési körzetek közül célszerűnek látszik fenntartani a búzatermelést a Duna mentén, a Bácskában, a Tisza völgyében, valamint a Tápió és Galga vidékén. Ezeken a tájakon a kedvező természeti adottságokat már eddig is sikeresen használták ki, s aránylag jó termésátlagokat értek el, amelyek még fokozhatok. Nem kívánatos a búzatermelés további fokozása, sőt a jelenlegi arányok fenntartása sem Budapest zöldövezetében. Jelentős területet von el akár a zöldség-, főzelékfélék, akár a tejelő állattartás alapjául szolgáló takarmányok termesztése elől. Nem célszerű a búza termesztése, még kis arányokban sem, a homokhátság területén, 8—4 q-ás átlagok mellett. b) Rozs A rozs számára legmegfelelőbb — hasonlóan a búzához — a mélyrétegű, középkötött vályogtalaj. Minthogy azonban a rozs nálunk, a búza mögött, csak másodrendű gabonanövény, talaj igényeinek vázolásánál nem elegendő a termelése szempontjából legkedvezőbb talajféleségek ismertetése; ezeken a talajokon ugyanis szinte seholsem termelik. Ezért célszerűbb azoknak a talajféleségeknek a felsorolása, melyeken a búza termelése már nem, de a rozsé még lehetséges és gazdaságos. Ezek közé tartozik a homokos vályog- és humuszos homoktalaj. Egészen laza homoktalajokon is megfelelő termést hoz, ha azok trágyaereje kielégítő. A talaj kémhatására nem túl érzékeny. A laza vályogtalajokon nagyon alacsony, de valamennyi kalászosnál jobb termést hoz. A búzával szemben hűvösebb, nedvesebb éghajlatot igényel. Szeptemberben a rozs is meleg időjárást kíván. Ettől az időtől kezdve egészen az érésig 6* 83
