Asztalos István - Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza - Földrajzi monográfiák 4. (Budapest, 1960)

II. fejezet: Sárfalvi Béla: A növénytermelés jelenlegi területi eloszlása

Ahol magas a legelő aránya, ott rendszerint rossz a minősége. Szűkös kiterjedésű, de a legjobb minőségűek közé tartozik a Bácska, a Gödöllői-dombság, valamint Kalocsa, Kecskemét, Tiszakécske, Ráckeve, Cegléd és Vecsés környékének legelő területe.

*

Az alábbi műveléságak már kívül esnek a mezőgazdasági kultúra területén, ennek ellenére szükségesnek látszik területi megoszlásuk tárgyalása, mert többé vagy kevésbé kapcsolat áll fenn közöttük, ill. a mezőgazdasági terület között. Különösen áll ez az erdőre, amelynek a Duna—Tisza közén elsősorban mindig homokkötő szerepe volt, azaz a mezőgazdasággal kapcsolatos funkciót töltött be.

6. AZ ERDŐ TÉRBELI ELHELYEZKEDÉSE

A XVIII. sz. végén a középső homokterületek teljes fátlansága jellemezte a Duna—Tisza köze erdősültségi állapotát. Csak a peremeken, a Duna menti ártereken, valamint a Gödöllői-dombságon és a hozzácsatlakozó hegylábi területeken volt számottevő az erdő elterjedése. A Duna—Tisza közi arány 4,5% volt, de míg az É-i dombos területeken ennek tízszeresét, azaz a 40—50%-ot is elérte, a Duna mentén csak 10—30% volt a legnagyobb arány.

70