Asztalos István - Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza - Földrajzi monográfiák 4. (Budapest, 1960)
II. fejezet: Sárfalvi Béla: A növénytermelés jelenlegi területi eloszlása
% 7 - 5 5 - JO JO-20 20-30 30-40 40 < 21. ábra folytatása lapályra, valamint a homokvidéken végighúzódó, sugarasan elhelyezkedő laposok vizenyős, rossz lefolyású területére. Jelentős rétterületek maradtak fenn még különösen Szeged, Kalocsa, Nagykőrös vidékén, továbbá É-on a Tápió és helyenként a Tisza mentén. Rendkívül alacsony ugyanakkor a rétek aránya a Bácskában, Baja környékén, a homokhátság DNy-i, ill. ÉNy-i szélein, a Csepel-sziget és a Gödöllői-dombság É-i felén, továbbá általában mindenütt a főváros körzetében (21. ábra). A rétek minősége rendszerint ott a legjobb, ahol a legkisebb a területük; így Vác környékén, a Maglódtól Albertirsáig terjedő sávon. Ezeken a területeken értékük meghaladja kh-anként a 16 aranykoronát. Jelentős kiterjedésük mellett minőségileg is kiválóak a Cegléd ill. Szeged környéki rétek. Legsilányabbak a szikes rétségek Kunszentmiklós környékén. 5. A LEGELŐK TÉRBELI ELHELYEZKEDÉSE A XVIII. sz. végén a hatalmas kiterjedésű legelőterületek a Duna—Tisza közének pontosan egyharmadát (32,2%) borították. Alig volt tájunknak néhány foltja, ahol aránya alatta maradt a 20%-nak: az aszódi, váci és gödöllői járások egy része, Kiskunfélegyháza határa, Bácsborsod, Dunapataj és Abony környéke. A területnek több mint fele legelő volt a Kunszentmiklóstól Tiszakécskéig húzódó területsávon, valamint Akasztótól Öttömösig terjedő területen, végül a Mohácsi-szigeten (22. ábra). A legelő részesedése 1855-ig 26,5%-ra csökkent. Területi eloszlásában nem sok változás állott be, de aránya most már alig néhány község területén haladta meg az 50%-ot (22. ábra). Leginkább a Bácskában, Kiskunfélegyháza, Kecskemét, Csongrád környékén, továbbá az aszódi és váci járások területén esett vissza részesedése: 4—10%-ra. Ez részben a szántó terjeszkedésének, a homokon pedig a szőlőtelepítésnek volt a következménye. Igen nagyarányú visszaesés következett be 1895-ig (22. ábra). Részben a Duna, ill. a Tisza mentén csökkent a legelő a folyószabályozások nyomán, míg a homokhátságon a szőlőkultúra szorította vissza egyre gyorsuló ütemben. A Bácskában, ugyanígy a főváros környékén is a szántó hódított el nagy legelődé
