Asztalos István - Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza - Földrajzi monográfiák 4. (Budapest, 1960)
I. fejezet: Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdaságának természeti és társadalmi feltételei
méketlen területek korábbi kiterjedésüknek csaknem egyötödét vesztették el, a mindhárom rovására terjeszkedő szántó aránya pedig most már megközelítette az összterület 40%-át. A nádas kiterjedése több mint felével csökkent, ezzel szemben a szőlő területe 1/3-ával, az erdőé kb. 1/10-ével nőtt. A XIX. sz. második felében még gyorsabb ütemben folytatódott a művelésági arányok eltolódása. Ez időre nagyjából már befejeződtek az ármentesítő munkálatok, s az ártereken hatalmas területek szabadultak fel a belterjesebb művelési ágak, elsősorban a szántó számára, mely az összterületnek most már több mint 50%-át foglalta el. Ugyanakkor a rét és a legelő egykor 50%-ot megközelítő együttes aránya 30% alá esett vissza; különösen az ártereken veszítettek jelentős területeket. A szántó mellett, elsősorban a homokvidéken, a szőlő és az erdő is gyorsan terjeszkedett a legelő rovására. A szőlő aránya, az első ízben feltüntetett kerttel együtt, elérte a 3,5%-ot. A szőlő területe Pest és általában a nagyobb városok körül növekedett, s ugyanezekben a körzetekben jelentek meg most már említésre méltó kiterjedésben a kertek. Az erdők területe az előző évtizedekhez képest jelentősen kiterjeszkedett, elsősorban a homoki telepítések révén. A nádas megőrizte korábbi kiterjedését, a terméketlen területek aránya viszont csaknem harmadára esett vissza. A XX. sz. első harmadában tovább tartott a szántó és a szőlő terjeszkedése, s ezzel párhuzamosan a rét, még fokozottabban pedig a legelő területének csökkenése. 1935-ben a Duna—Tisza köze területének kis híján 60%-a szántó, a szőlő részesedése pedig, a kertterülettel együtt, felülmúlta a 6%-ot. A rét és a legelő területe együttesen is alig emelkedett 20% fölé. A terméketlen, ill. a földadó alá nem eső terület aránya a települések fejlődése következtében kissé emelkedett, míg a nádas területrészesedése 1% alá csökkent. A szántóterület elsősorban a Duna és Tisza mentén növekedett, a szőlő a homokvidéken mindenütt, a kertterület pedig Budapest peremén terjeszkedett. Az erdő területe, nagyon kedvezőtlen módon, éppen a homokon csökkent. A nádasok csaknem teljesen eltűntek a Duna völgyéből, csupán a régi Vörösmocsár mélyedésében maradtak fenn, ugyanakkor nőtt a nádasterület a hátság laposaiban, a gyakran felgyülemlő vadvizek mentén. Az 1935 és 1956 között eltelt két évtized során a műveléságak megoszlásában lényeges változások nem következtek be. A terjeszkedő ágak (szántó, 1789 1855 1895 1935 1957 15. ábra. A müvelésági arányok változása 1789 és 1956 között 1 — fanét, 2 — nádas, 3 — erdő, 4 — legelő, 5 — rét, 6 — szőlő, 7 — kert, 8 — szántó 4 Duna—Tisza köze 49
