Asztalos István - Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza - Földrajzi monográfiák 4. (Budapest, 1960)

V. fejezet: Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági körzeteinek vázlata

< 1

; - is 1,5-2

3 <

149. ábra. Az 1 főre jutó összes burgonyatermés (1957)

150. ábra. Az 1 kh mezőgazdasági területre jutó burgonyatermés (1957)

a homokhátság jelentős területén, hogy az alacsonyabb színvonalú szántóföldi kultúra mellett is nagyobb értékű mezőgazdasági termelést, ill. terméket állítanak elő, mint a peremvidékeken (144. ábra). Különösen kiemelkedik a kiskőrösi, továbbá a szegedi járás, Kecskemét város határa, kisebb mértékben a kiskunhalasi, kecskeméti és ceglédi járás. A kötöttebb talajú járások közül csupán a nagykátai járásban értek el hasonló eredményeket.

6. A vetésterületi megoszlás, néhány növénynek az országos átlagnál magasabb területi aránya is ad már némi tájékoztatást valamely mezőgazdasági körzet árutermelésének irányáról. Pontos képet azonban csak a hiány— felesleg mérleg elkészítése révén kaphatunk. Tekintettel arra, hogy fogyasztási adatok jórészt csak országos szinten állanak rendelkezésre, nem tudtuk megoldani a feleslegek felmérését. Más, egyszerűbb módszerhez folyamodtunk: az egy főre eső terméket vettük számításba az árutermelés mértékének megállapításához. Az egy főre eső átlagtermést csupán néhány jellegzetes növényre vonatkozóan vizsgáltuk. Tekintettel a nagy kenyérgabona-vetésterületekre, először a kenyérgabonaterméseket vetettük össze a helyi lakosság lélekszámával.

Fodor Ferenc évtizedekkel ezelőtt megjelentetett munkáiban ún. produktivitást értékeket állapított meg növényenként és megyénként, melyeket egy-egy növény össztermelésének, valamint az egész szántóterületnek a hánya -308