Asztalos István - Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza - Földrajzi monográfiák 4. (Budapest, 1960)
IV. fejezet: Asztalos István: A mezőgazdaság gépesítése
50 km 130. ábra. Egy-egy géppel learatott gabona kh 1967-ben 131. ábra. A gépi aratás százalékos megoszlása a kombájn és az aratógép között 1967-ben 1 — kombájn-aratás, 2 — aratógép-aratás A gépi gabonabetakarítás nagyobb része az aratógépekre hárul. A Duna— Tisza közén egy aratógép átlagosan 90 kh gabonát vágott le, egy kombájn pedig 77 kh termését takarította be. Az aratógépek a legtöbb munkát területünk D-i részén végezték (Baja, Bácsbokod, Csátalja, Bácsalmás), 110—150 kh kenyér- és takarmánygabona learatásával. Jól kihasználták az aratógépeket a vályogterületeken elhelyezkedő solti és abonyi gépállomáson is. A homokhátságon Jakabszállás, Tiszakécske, Kiskundorozsma, Nagykőrös gépállomásai emelkednek ki az aratógépek jó kihasználásával. A kombájnok 1957-ben csak igen rövid ideig álltak munkában. Kicsiny az a terület, melyen egy-egy kombájn dolgozott. 100 kli-nál több gabonát egy-egy gép a gépállomásoknak csak mintegy negyedében aratott le, a legkevesebbet általában a homokhátságon. A kombájnmunka nem tudott tért hódítani a homokon. Ezt mutatja a kombájnok és az aratógépek teljesítményének a gépi aratásból való százalékos részesedése, ill. annak területi megoszlása (131. ábra). A gépi aratásból az aratógépek mintegy 61%-kal, a kombájnok pedig 39%-kal részesülnek. A homokterületeken az aratógép alkalmazása az uralkodó. Nagyobb részükön 70—90%-ban aratógéppel arattak, a 284
