Asztalos István - Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza - Földrajzi monográfiák 4. (Budapest, 1960)

III. fejezet: Asztalos István: Az állattenyésztés fejlődése és jelenlegi helyzete

szántókra gyakrabban, legalább 3 évenként kell trágyát juttatni, khanként kb. 120—140 q mennyiségben. A felsorolt körülmények feltétlenül szükségessé teszik a Duna— Tisza köze mezőgazdasági termelésének fellendítése érdekében a trágyatermelés növelését. Ez azonban sok nehézségbe ütközik. A szükségletet teljesen kielégíteni csak lényegesen nagyobb állatállománnyal —a mainak legalább kétszeresével—lehetne. Ennek azonban akadálya a szűk takarmánybázis, amely a jelenlegi állomány számára is szűkös. Fontos az állatállomány szerkezetének további változása is, ugyanis a szarvasmarha részesedése az összes számosállatból alacsony (45,5%), erősen elmarad az országos átlagtól. A legtöbb és legjobb trágya pedig a szarvasmarhától nyerhető. A Duna—Tisza közén az évi trágyatermelés néhány község kivételével a szükséges mennyiség alatt marad. Legkevesebb a trágya a Duna—Tisza köze D-i, DNy-i részén, nagyjából a bajai, bácsalmási, kiskunhalasi járásban, ahol az 1 kh szántóra számított trágyatermelés évente csak 10—14 q, a szükséges mennyiségnek még a felét sem éri el (117. á.). Hasonlóan kevés a szervesanyagutánpótlás Kecskemét környékén és a dunavecsei járás nagyobb részén is.

Általában az 1 kh szántóra jutó trágyamennyiség ott a legmagasabb, ahol az 1000 kh mezőgazdasági területre számított számosállatsűrűség is a legnagyobb. Ez tapasztalható a Tisza mentén (szegedi, a volt csongrádi járás), Abony, Cegléd környékén (15—20 q trágya jut 1 kh szántóra), továbbá az aszódi és a ráckevei járás községeiben (20—30 q trágya 1 kh szántóra).

Némi eltérés azonban tapasztalható az állománysűrűség és a szántó trágyaellátottsága között. Ez főleg Kunszentmiklós, Fülöpszállás környékén, tehát elsősorban a szikeseken érvényesül. Itt a talajadottságokból adódóan a szántó kevés, és ha a számosállatsűrűséget a mezőgazdasági területről (szántó, rét, legelő) a szántóra redukáljuk, lényegesen magasabb az állatsűrűség, így a trágyatermelés viszonylag kiemelkedő (15—25 q) értéket mutat.

Ä Duna—Tisza közi szántók kevés istállótrágyát kapnak, ez azonban nem jelenti azt, hogy a talajok csak ilyen mennyiségű szerves anyaggal gyarapodnak. A szervesanyag-utánpótlásban fontos még a pillangósok termelése, a zöldtrágyázás, más szervesanyag — szalma, tőzeg stb. — felhasználása, gyökérmaradványok stb. Mindezekkel együttesen sem elegendő talajaink, különösen a homoktalajok szervesanyag-utánpótlása, amelynek megoldása nélkülözhetetlen a mezőgazdasági termelés fejlődésében.

242