Asztalos István - Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza - Földrajzi monográfiák 4. (Budapest, 1960)
III. fejezet: Asztalos István: Az állattenyésztés fejlődése és jelenlegi helyzete
való részesedése kb. 15%-kal magasabb, mint az egyéni gazdaságokban. A Duna—Tisza közén a felsoroltakon (magas sűrűség és tehénarány) kívül még több olyan állami gazdaság van, ahol a sűrűség és a tehénarány nem kiemelkedő, vagy még alacsony is, de az összes számosállatból való részesedés magas, tehát az állattenyésztésben így is a legfontosabb ág (kátai, ásotthalmi gazdaság). Az állami gazdaságok nagy mennyiségű tejet, tejterméket, húst szolgáltatnak a lakosság ellátására. A tejtermelés általában a Duna—Tisza köze É-i részén, a főváros környékén elhelyezkedő gazdaságokban a magasabb. Az államnak átadott tej mennyisége számos gazdaságban meghaladja a félmillió litert (taksonyi, kiskunsági, alagi, cifrakerti, dánszentmiklósi). A tej mellett tekintélyes az átadott vágó- és hízómarha mennyisége. Legtöbbet a bajai, kiskunsági és a hosszúhegyi gazdaság szolgáltatta. Lótenyésztés A Duna—Tisza közi állami gazdaságok lótenyésztése lényegesen kisebb, mint területünkön általában. Ez természetes is a nagyüzemi gazdaságokban, ahol a gépesítés már előrehaladottabb. Sőt a nagyüzemi gazdálkodás keretén belül még ez az állomány is nagy, és a gépesítés továbbfejlesztésével számuk csökkentése indokolt. A lóállomány nagyobb része ugyanis igás jószág, melyet a mezőgazdasági munkák végzésére tartanak. Az olyan állami gazdaság kevés, ahol az állománynak kisebb része az igavonó, a nagyobb részt pedig a növendék- és a tenyészállat adja. A tulajdonképpeni lótenyésztés tehát ezekben a gazdaságokban történik. Számottevő a csikónevelés a hildpusztai, garai, bácsalmási, bugaci, kiskunsági állami gazdaságban. E gazdaságok jobbára kiterjedt legelőkkel rendelkeznek, és alkalmasak kiváló tenyészanyag kinevelésére. Az 1000 kh mezőgazdasági területre számított átlagos sűrűség 27 ló számosállat, melytől nincsenek olyan nagy eltérések, mint a szarvasmarhánál. Legnagyobb a sűrűség a hildpusztai, vaskúti, nagykőrösi gazdaságban (40— 47), legkisebb pedig (nem éri el a 20-at 1000 kh-on) a csengődi, felsőbabádi, szakmári, bösztöri gazdaságban. Az állami gazdaságok 42,2%-os kancaaránya meghaladja a Duna—Tisza köze átlagos 38%-os arányát. Néhány helyen kiemelkedően sok a lóból a kanca (Ásotthalom, Szakmár, Mátételke: 55% feletti), de tekintettel az állomány kicsiny voltára (30—80 számosállat), ennek a tenyésztésben nagyobb jelentősége nincs. Az állattenyésztésen belül a lótenyésztés jelentősége leginkább az összes számosállatból való részesedés alapján mutatkozik meg, de módosíthatja ezt az állattenyésztés igen alacsony volta, mint a vaskúti állami gazdaságban, ahol az összes számosállatból a ló 50%-kal részesedik, de ez mindössze 59 ló számosállatot jelent. A sertés ugyanennyi, más állatot pedig nem tartanak. A Duna—Tisza közi állami gazdaságokban a ló átlagosan 19%-kal részesedik az összes számosállatból. Legmagasabb a ló részaránya az említett vaskúti gazdaságon kívül az izsáki és helvéciai állami gazdaságban (34—40%), legalacsonyabb pedig az alagi, felsőbabádi, szakmári gazdaságban (9—11%). Állami gazdaságainkban tehát a lótenyésztés nem nagy mértékű, és az állomány jobbára csak a gazdasági munkák végzésére szolgál, a tenyészanyag nevelése csekély. 235
